Közzétette:
Hitt abban, hogy a demokráciáért meg kell dolgozni. Ez a tolószékhez kötött elnök kivezette az Egyesült Államokat a nagy gazdasági válságból, majd győzelemre vezette a második világháborúban.
Kivételesen sikeres volt a politikában. Négyszer nyert elnökválasztást, és 12 évig töltötte be ezt a pozíciót, éppen a huszadik század Amerikájának legkritikusabb korszakában. 1933-ban túlélt egy ellene megkísérelt merényletet, és 39 évesen szerzett betegsége – még ma sem tudjuk, paralízis volt-e vagy Guillain-Barré szindróma – csupán a mozgásában korlátozta, irányító képességében nem.
Roosevelt kalaplevéve tiszteleg az amerikai zászló előtt egy felvonuláson 1938 táján, a nagy gazdasági válság orvoslására kitalált New Deal program második szakaszának idején.
Sohasem adta fel a harcot. Magánemberként tolószékben élt, de a nyilvánosság előtt inkább mankót és egyéb segédeszközöket használt. Autót is vezetett: egy számára külön átalakított Fordot. Polgári család szülötte volt, aki a jog helyett választotta a politikusi pályát. 1910-ben lépett be a Demokrata Pártba. A tűzkeresztségen az 1929-es tőzsdekrach során esett át New York állam kormányzójaként. Felesége, a feminista és polgárjogi harcos Eleanor mindvégig fő tanácsadója maradt. Amikor Amerika történetének legsúlyosabb gazdasági válságán ment keresztül, ő azzal szerzett népszerűséget, hogy segítette a munkanélkülieket és a szegényeket, és csökkentette a közszolgáltatások költségét. Nem csoda, hogy 1932-ben a demokraták elnökjelöltje lett, majd meg is nyerte a választást.
1933. március 4-én Roosevelt beiktatási beszédét tartja, miközben országszerte dühöng a válság. Többek közt ezt mondja: – Ez a nagy nemzet ezt is át fogja vészelni, ahogyan eddig mindent, és újra fel fog virágozni. Saját tapasztalatomból mondom, hogy csupán egy dologtól kell félnünk: magától a félelemtől.
A válság tovább szedte az áldozatait: a városokban a munkanélküliek milliói lézengtek, a parasztoknak nyakán maradt a termés. A bankok sorra csődöltek be, s így veszett oda további milliók megtakarított pénze. Roosevelt mégis megcselekedte, amit a választási kampányában ígért: végrehajtotta az általa New Dealnek (kb. „Új szemlélet”) elnevezett gazdasági programot, amely forradalmasította a törvényhozást és a kultúrát is. Megadóztatta a gazdagokat, erőteljesebben szabályozta a bankok működését, közmunkát kínált a munkanélkülieknek. A liberálisok bírálták ezért, mire az elnök így válaszolt: „Nincs személyi szabadság gazdasági biztonság nélkül… az éhezők és munkanélküliek tömegére csakis diktatúrát lehet alapozni.”
Roosevelt az íróasztalánál 1941. december 11-én éppen a Németországnak és Olaszországnak küldendő hadüzenet szövegét olvassa át. A Kongresszus mindkettőt megszavazta, az okmányokról csak az elnöki aláírás hiányzik. Roosevelt akkor még nem tudhatta, hogy a háborúban 300 ezer amerikai katona el fog esni, 670 ezer pedig megsebesül majd.
Rooseveltet 1936-ban a pénzvilág nemtetszésének ellenére újraválasztották, miként 1940-ben és 1944-ben is. Amerika az ő vezetésével lépett be a második világháborúba az igazság és a demokrácia védelmének érdekében, szakítva hagyományos semlegességi politikájával. Roosevelt az uralkodó osztály vonakodása dacára meg tudta győzni a Kongresszust arról, hogy meg kell segíteni a németek elleni harcában az Egyesült Királyságot. Az 1941. december 7-i Pearl Harbor elleni támadás után hadat üzent Japánnak, utána pedig Amerikának oroszlánrésze lett a tengelyhatalmak elleni győzelemben. Az 1945. februári jaltai konferencián Churchill és Sztálin partnereként Roosevelt már abban a szerepben lépett fel, amelyet a mindenkori amerikai elnöktől azóta is elvárnak: a nyugati világ vezéreként. Meghalt nem sokkal azelőtt, hogy a háborúban megszületett a végső győzelem, majd nyomban az ENSZ, melynek megalapítását rendíthetetlenül szorgalmazta.
Az elnök egyik születésnapi tortáját a pékek és cukrászok szakszervezete készítette Washingtonban. Ők a munkásság, a középosztály és az értelmiség többségével együtt lelkesen támogatták Roosevelt New Dealjét.
Forrás: Roberto Mottadelli, Gianni Morelli – A 20. század legmeghatározóbb egyéniségei (64—69. oldal) Corvina Kiadó, 2018 ISBN 978 963 13 6495 8
