Mátyás emlékezete

Külpolitikájának ellentmondásossága dacára Mátyás alakja a legnagyobb magyar uralkodóként rögzült a magyar történelmi tudatban. Fraknói Vilmos Bonaparte Napóleonhoz hasonlította¹, Bajcsy-Zsilinszky Endre pedig a francia Napkirályhoz, XIV. Lajoshoz és a Porosz Királyságot naggyá tevő II. (Nagy Frigyeshez². Vélt vagy valós tetteiről a mai napig legendák és népmesék szólnak, melyek leggyakoribb toposza szerint ő volt a magyar történelem legigazságosabb királya. „Meghalt Mátyás, oda az igazság” – tartja még ma is a népi bölcsesség. A múlt összetett valósága és leegyszerűsített emlékezete közötti ellentmondást részben azzal magyarázhatjuk, hogy Mátyás utódai sokáig nyomába sem léphettek a királyság határait megvédő, sőt átmenetileg sikeresen terjeszkedő, az országát a legmodernebb kulturális áramlatokhoz kapcsoló elődjüknek. A középkori Magyarország Hunyadi Mátyás uralkodása alatt került legközelebb a nála mindig fejlettebb Nyugat-Európához. A Mohács utáni viszontagságos időkből visszanézve így még az állandó különadókból finanszírozott háborúkkal teli időszak is a béke és a szociális igazságosság aranykorának tűnhetett. Részben pedig azzal, hogy Mátyás törekvése az ország erőinek összefogására és hódításokkal történő növelése minden problematikussága ellenére mégiscsak a középkori magyar királyság utolsó nagy nekirugaszkodása volt az egy évszázad alatt hatalmasra nőtt Oszmán Birodalom feltartóztathatatlannak tűnő előnyomulásának megállítására.

I. Mátyás – gyakran Corvin Mátyás, születési nevén Hunyadi Mátyás, (Kolozsvár, 1443. február 23. – Bécs, 1490. április 6.) | I. Mátyás arcképe egy corvina miniatúráján

Mátyásnak sem első, sem második feleségétől nem született gyermeke. Élete utolsó éveiben ezért arra törekedett, hogy egy osztrák polgárleánytól származó fia, Corvin János számára biztosítsa a trónt. Ennek érdekében a fiatal Jánost grófi, sőt hercegi rangra emelte, és hatalmas földbirtokokkal ruházta fel. Mindez azonban nem segített. Amint lehunyta a szemét, azonnal megjelentek a trónkövetelők: Habsburg Miksa német-római király, aki az 1463-as megegyezésre alapozta trónigényét, valamint a lengyel király, IV. László fiai, Ulászló cseh király és János Albert lengyel herceg. Akik anyjuk, Erzsébet révén Habsburg Albert unokái voltak. Az 1490-es rákosi országgyűlésen a rendek végül a cseh király mellett döntöttek, aki II. Ulászló néven 1516-os haláláig ült a magyar trónon.

__________

¹ Fraknói Vilmos: Hunyadi Mátyás király, Budapest, 1890, Magyar Történelmi Társulat, 401—402.

² Bajcsy-Zsilinszky Endre: Mátyás király, Budapest, Magvető Könyvkiadó, 269—270.

Forrás: Romsics Ignác: Magyarország története (135—136. oldal) Kossuth Kiadó, 2017 ISBN 978-963-09-9005-9