Közzétette:
Aligha van más nép, mely annyira kedvelné az ünnepségeket, mint az egyiptomiak. A mohamedánok vagy a koptok hivatalos ünnepnapjait ugyanolyan szívesen használják fel ünnepségek rendezésére, mint más kultúrkörök ünnepeit, például az újévet.
Az egyiptomiak ünnepelik a Sham-El-Nessim-ot a Fatwas tiltása ellenére
A Nílus menti nép legnagyobb ünnepe a Sham El Nessim, a „Tavasz illatának ünnepe”: általában május első hetére esik. Ekkor már elmúltak a homokviharok, a hőmérséklet is nyárias. Már a fáraók is megülték az ünnepet; ez tehát az emberiség legősibb népünnepélye.
Bizonyos értelemben a fáraók korára vezethetők vissza az ünnepi szokások is, hisz ezt az ünnepet sem a Korán, sem a Biblia nem ismeri. Sok ezer család utazik ilyenkor vidékre vagy telepszik meg néhány órára a városi parkokban. Ilyenkor óegyiptomi ételek – például pácolt, olykor földben „érlelt” folyami ponty vagy a „börek”-nek nevezett tésztakülönlegesség – ugyanúgy terítékre kerülnek az asztalon vagy a fűben, mint édes tea, török kávé és karkade, ez a leforrázott mályvavirágból készült ital.
A Lotus gyakran jelenik meg az ókori egyiptomiak díszeiben, azt hitték, hogy erőt és hatalmat ad nekik.
A dél-egyiptomi Núbiában vagy Szudánban, ahol ugyancsak megülik a fáraók ünnepét, a falusiak még ősi ünnepi dalokat énekelnek, helyi dialektusban. Sham El Nessim egyébként az egyetlen ünnep, amikor minden egyiptomi kereskedő bezárja az üzletét.
Forrás: Ezerarcú világunk – Afrika (116.oldal) Dunakönyv Kiadó, Budapest, 1994 ISBN 963 7961 34 8 4. kötet
