Közzétette:
„A kondor röpte” – ez a címe az egyik régi bolíviai dalnak. Szövegét példázatnak foghatjuk fel: a Napisten végigvonul az égbolton és szenvtelenül nézi az emberek sorsát. Pachamama, a föld istennője nem ilyen távoli istenség. Az ünnepi lakomán övé az első falat, neki áldozzák az első korty italt: mielőtt Bolíviában „a la salud”-ot mondanak, még ma is a földre löttyintenek néhány csepp sört vagy chichát. Ugyanakkor tisztelik a Madonnát, s a keresztények istenéhez imádkoznak. A bolíviai emberre a vallásos hit és az életigenlés együtt jellemző. Képes dacosan nélkülözni, de vidáman ünnepelni is, fájdalmasan szomorú dallamokat dúdol és vaskos vicceket mesél, hajlamos leinni magát a féktelen fiestákon. Felejthetetlenek ezek az ünnepségek. A bolíviai Kordlillerák hegyei között a legszebb muzsikává olvad össze a charango, a páncélos tatu testéből készült pengető-hangszer, a spanyol gitár, a nádsíp (a zampona) monoton hangja, a dobok döngése és a quena furulya éles, varázslatos szava.
Leo Rojas ecuadori zenész
Forrás: Ezerarcú világunk – Amerika (150. oldal) Dunakönyv Kiadó Budapest, 1992 ISBN 963 7961 04 6, ISBN 963 7961 05 3
