Közzétette:
(1883—1945)
Schönberg tanítványa. Rövid, magvas műveit vette mintának a háború utáni avantgárd két főalakja, Boulez és Stockhausen.
Anton Webern 1912-ben | Anton Webern (Bécs, 1883. december 3. – Mittersill, 1945. szeptember 15.) osztrák zeneszerző és karmester. A huszadik század kiemelkedő zeneszerzője és a modern zene egyik kimagasló mestere.
Néhány nappal azelőtt, hogy 1945. április 10-én Bécset megszállták a szövetségesek, Webern egy Salzburg melletti faluba, Mittersillbe menekült a feleségével, hogy ott csatlakozzanak a gyerekeikhez és az unokáikhoz. Az egyik vejükkel találkoztak, aki korábban az SS tagja volt, most azonban az amerikai 42-es hadosztály katonáival bonyolított jól menő feketepiaci üzleteket.
Szeptember 15-én ünnepi vacsorára hívta az apósáékat, és Webernnek amerikai szivart ígért.
– Micsoda történelmi nap – tréfálkozott Webern, amikor elindultak.
Vacsora után bejött néhány katona és Webern, a felesége és a lánya behúzódtak a szobába, ahol a gyerekek aludtak.
Wilhelmine von Webern így írta le az ezután történteket:
„Pontosan ¾ 10-kor a férjem azt mondta, hamarosan haza kell mennünk, mert ½ 11-től kijárási tilalom van. Ha csak félig is, de el akarta szívni a szivart, amelyet aznap este kapott a vejétől. Odakinn, hogy ne zavarja a gyerekeket. Mióta bementünk, először hagyta el a szobát. Alig két-három perce volt kinn, amikor meghallottam a lövéseket. Nagyon megijedtem, de eszembe sem jutott, hogy ennek bármi köze lehet a férjemhez. Akkor a férjem benyitott hozzánk, és azt mondta:
– Meglőttek.
A lányom segítségével matracra fektettem, és kezdtem kigombolni a ruháját. Már csak annyit tudott mondani:
– Vége.”
(Webernt egy amerikai katona ölte meg, véletlenül)
Forrás: Norman Lebrecht – A komolyzene anekdotakincse (317-318. oldal) Európa Könyvkiadó Budapest, 2012 ISBN 978 963 07 9362 9
