Keresztelő Szent János

Keresztelő Szent János születése – Szent Iván éj

Közzétette:

 

 

Elérkezett Erzsébet szülésének ideje, és fiút szült. Amikor a szomszédok és rokonok meghallották, hogy milyen nagyra méltatta az Úr irgalmában, vele örültek. A nyolcadik napon elmentek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Az apja nevéről Zakariásnak akarták elnevezni. De az anyja tiltakozott: „Nem, hanem Jánosnak kell hívni.” Így válaszoltak neki: „Nincs rokonságodban senki, akit így hívnának.” Aztán intettek az apának, minek akarja, hogy elnevezzék. Az írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: „János az ő neve.” Mindnyájan csodálkoztak. Neki pedig nyomban megnyílt az ajka és megoldódott a nyelve, megszólalt és magasztalta az Istent. A szomszédokat mind elfogta a félelem, és Júdea egész hegyvidékén elterjedt ezeknek a dolgoknak a híre. Akik csak hallották, szívükbe vésték s mondták: Vajon mi lesz ebből a gyerekből?” Mert az Úr keze volt vele.

Szent István Társulati Biblia

Keresztelő Szent János

Kernstok Károly: Keresztelő Szent János (1932)

Kernstok Károly (1873, Budapest – 1940, Budapest), a Nyolcak művészcsoport egyik vezető egyéniségének a tömeget és a szerkezetet kímélő, monumentalitásra törekvő művészete a két háború közötti időszakra lehiggad, klasszicizálóvá és a meghatározó szerepet játszó posztnagybányai festészet hatására színesebbé válik.

Ugyanez a folyamat játszódik le egész pályáját végigkísérő férfiaktjain – Keresztelő Szent János, 1909, Lovak a vízparton 1910 -, melyek 1926-os Berlinből való visszatérése után színesebbek, lágyabbak, klasszicizálóbbak lesznek (Keresztelő Szent János, 1932, Ádám és Éva, 1935).

Az 1932-ben festett figura jobb kezében almát tart, a baljában pedig pásztorbotot. A mögötte terebélyesedő almafa a paradicsomra utal. A képet valami bukolikus hangulat lengi körül. A nyurga, túl hosszú törzsű fiú Matisse Táncának (1909-10) alakjaihoz hasonló. Erre emlékeztet a laza testtartás, a már említett megnyújtott idomok. Attribútumai közül viszont semmi sem utal Keresztelő Jánosra, így nem is biztos, hogy ezt a bibliai személyt ábrázolja a művész. Mindenképpen rokona viszont az 1909-es Keresztelő Szent János képnek, hiszen a két figura beállítása lényegében megegyezik. Az 1909-es művön egy könnyedén a keresztjére támaszkodó, s-alakban hajló, kontraposztos beállítású, igen hosszú kezű és lábú, karját a melle előtt tartó fiút látunk. Ugyanilyen jelenik meg az 1932-ben készült festményen is, csak éppen a másik figurának a tükörképe: ő a jobb kezében tartja a pásztorbotot és a balt emeli (az almával) a mellé elé. E munkán már nem a rajzos kontúrok és a plasztikus formák, hanem a színek, a háttér kékje, a hegy barnás vöröse, a mező zöldje és sárgája dominálnak. Kernstoknál ez a kompozíciós megoldás nem csupán az itt bemutatott két esetben jelenik meg, hanem az 1911-es fának támaszkodó fiúaktján (Fiú), valamint az 1922-es fának dőlő fiatalembert ábrázoló ceruzarajzán is.

E képek szellemisége egy szebb és jobb világba, az aranykorba való vágyódást, az ember és a természet harmonikus kapcsolatát fejezi ki. Az 1932-ben készült Keresztelő Szent János című alkotás tehát egy korábbi 1910 körül megfogalmazódott filozófiai és festészeti ideálnak késői megvalósulása.

Képzőművészet Magyarországon (hung-art.hu)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s