kaasdrager

Liliput egy az egyben

Közzétette:

 

 

Utazás Hollandia múltjába

A parkolóhelyen befizetünk 25 cent belépődíjat, utána besétálhatunk Markenbe. A falu az egykori Zuiderzee egyik szigetén van; a vihar azelőtt a tenger habjait az utcákra sodorta. Ezért csaknem minden ház – tetőtől talpig fából, elöl-hátul zöldre mázolva – lábazaton áll: a „földszint” az első emelet. Az emberek valóságos babaszobákban élnek. Minden ruhájuk csíkos, virágmintás, színes fonalakkal kivarrt; tarkára festik a dobozokat is, melyekben díszeiket tartják. A nők főkötője alatt a pónifrizura nem divatos géltől, hanem cukros víztől kemény. Az idős férfiak fekete, kerek plundrájukban olyanok, mint a marabuk a Szerengeti Nemzeti Parkban.

 

Marken (Netherland)

Marken – Kevesebb, mint egy órányi távolságra Amszterdamtól

north-holland mapAmszterdamból jövünk, a hídon át, amely keleten átszeli a keresztrejtvényszerű „IJ” nevet viselő öblöt, Ijsselmeert, s végighaladunk a parti úton Monnickendamig. Szél, káka, felhők, harangjáték, sirályok. Negyed órán belül évszázadokkal magunk mögött hagyjuk a nagy, lüktető várost. Ebből a szempontból Hollandia olyan, mint a Rijksmuseum: teszünk néhány lépést, a következő teremben máris egy másik korban vagyunk.

A part menti vendéglőben üldögélünk, s a csillogó víztükör fölött a túlpartot nézzük, Volendamot, ahonnan Antje asszony csipkefőkötője származik. A most megkezdett utazás ugyan nem korszerű, de egy olyan Hollandiába vezet, amilyennek az emberek képzelik: manóország Kelet- és Nyugat-India között. Egy az egyben olyan, mint Liliput.

Megállunk Edamban, Trinjte Keever női óriást ábrázoló szobra előtt, amely 2,6 méter magas, s a Dam téri Herenhuíjse-palota tetejéig ér. Itt már biztosak lehetünk: Jonathan Swift erre járt! Az ilyen településeken a fantázia is vándorútra kél velünk, recsegő-ropogó, tölgyfatestű hajókban, melyeket itt ácsoltak: egész flottákat Anglia és a Malabár-part előtt állomásozó portugálok ellen, az ágyúcsövekben kerek piros sajtokkal. Barna vitorlájú kétárbocosok imbolyognak a rakpartnál, integetnek zászlócskáikkal, s hobbi-kapitányokat várnak Amszterdámból.

Bár most befelé haladunk a szárazföldre, mégis a régi vizitutat követjük, ahol 300 évvel ezelőtt a hazatérő bálnavadászok hajóztak megmámorosodva az aranyló bálnaolajtól. Purmerenden át De Rijpbe érkezünk. A Tuingrachtot s a Rechtestraatot vörös téglából épült cukorgyár díszíti, a tanácsháza olyan mint a képeskönyvekben. Mindenki ismeri Jan Adriaanszoon nevét, akit „Leeghwaternek”neveztek: ő találta fel, hogyan lehet szélmalmok segítségével kiszivattyúzni a vizet a földekről. Nélküle Hollandiában ma a rétek helyén talán még mindig vizes gödrök lennének.

A következő állomás Alkmaar. Minden pénteken a fellobogózott Langestraaton közel s távolról összegyűlik a nép a Kaasmarkra, a sajtpiacra, az öreg mérleghez. Fent gépi harangjáték, a városi carillon csilingel, lent a sajtgyárak céhlegényei tiszta fehérbe öltözve, színes kalapban járják „rakodótáncukat” a zsíros sajtokkal. Délre már minden áru a raktárakban van.

 

kaasdrager

Az alkmaari sajtpiac: ezt a szertartást nyáron minden pénteken reggel celebrálják a fehérruhás céhlegények a turisták nagy örömére.

Woman selling Cheese at Alkmaar Cheese Market, North Holland,

Sajtpiac Észak-Hollandiában

A fekete-fehér tehenek teje a középkor óta Schermer és Purmer legelőiről érkezik. Köpcös, szürke malmok szabályozzák a vízállást, belsejükben forognak a lapátkerekek. Úton vagyunk Alkmaarból Hoornba, amelyről – holland hajós jóvoltából – a tűzföldi Hoorn-fok is nevét nyerte.

Amikor a Zuiderzee még az Északi-tenger öble volt, innen indultak kalandos útjukra a hajók a Fűszer-szigetekre, az Arany- a Rabszolga-, az Elefántcsontpart felé. A piactéren Batávia alapítójának patinás bronzszobra: Jan Pieterszuun Coen Kelet-India első főkormányzója és Jáva réme volt, „anno” szegfűszeg és fahéj.

 

Enkhuizen

A 16. és 17. században Hoorn kikötőjében horgonyoztak a világot meghódító hatalmas holland schoonerek. A nagy kikötőtorony ezeknek a büszke időknek tanúja. Ma már csak belvízi kikötő, a mólóknál szinte kizárólag kis vitorlások ringatóznak. Valamikor Enkhuizen is az egész világgal kapcsolatot tartó kikötő volt; napjainkban már csendes itt az élet, a fotósok teljes nyugalomban kaphatják lencsevégre a felvonóhidat és a vitorlásokat.

Az olyan városok, mint Hoorn s a szomszédos Enkhuizen fénykorukban határidős üzleteket kötöttek sogunnal, szultánnal, rádzsával, Asanti királyával. A kereskedők és hajótulajdonosok sziámi drágaköveket viseltek a gomblyukukban; csodálatos kertecskék kínai pavilonjában fűszeres bort ittak ezüstbe foglalt strucctojás kehelyből – nagypolgári házaik kálvinista szigort árasztó homlokzata mögött.

Később a háztulajdonosok elköltöztek vagy elszegényedtek, nem volt idejük mindent lerombolni és újraépíteni; így most a 17. század élő diorámái között sétálunk: „Goede dag, Minjheer!” (Jó napot uram), „Pardon, Mevrouw!” (Elnézést asszonyom). Enkhuizenből kompon kelünk át a Zuiderzee szabadtéri múzeumához, a kikötő előtti szigetre. Itt az egykori parti települések sok polgárházát, kereskedését, fogadóját, műhelyét építették újjá; minden eredeti, az utolsó szegig, az ablakládában nyíló violáig.

Sajnos búcsút kell vennünk: „Vaarwel, Altholland”! Az Enkhuizent Lelystaddal összekötő gát következik, jobbra és balra a tenger, bárkák, szörfök, csáklyák. Ezt az egyenest az ember húzta a horizontra. A túlsó végén Flevoland, kiszárított tengerfenék: új lakótelepek kontúrjai, merítőmű, egy eldugott Fort Knox, ahol Hollandia értékes adatbankját őrzik.

 

The 32km long Afsluitdijk causeway between Den Oever and Zurich, Holland. Part of personal project The Netherlands.

Ha áthajtunk az IJsselmeer 32 kilométeres zárógátján – mintha a tengert szelnénk át autóval.

Az autópálya egyenesen vezet a síkságon át Almere-Havenbe. Nemrég ez a környék még kopár és kihalt volt, csak a városépítők szelleme lebegett az iszap felett. Ma itt terül el az új holland Liliput. Innen Marken csak néhány perc, vagy három évszázad, attól függ, hogyan működik az időgép a fejünkben.

Gunter C. Vieten

Forrás: Ezerarcú világunk – Európa (154-155. oldal) Dunakönyv Kiadó, Budapest, 1991 ISBN 963 7961 04 6 ISBN 963 7961 06 4

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s