periccas

Perdikkasz (mítosz, mese)

Közzétette:

 

 

Argosból bujdosott az illyrek földjére három testvér, Gauanés, Aëropos és Perdikkas, az illyrek földjéről azután tovább vándoroltak felső Makedóniába és elérkeztek Lebaia városába. Ott aztán a király szolgálatába álltak, a legidősebb fiú a lovakat, a középső a marhákat és a legkisebbik a kecskéket és a juhokat őrizte. Valamikor régen a királyok is szűkösen éltek, nemcsak a nép, és így maga a királyné sütötte a kenyeret a legényeknek. Hát miközben sütötte, a legkisebb béresgyereknek,periccasPerdikkasnak a

kenyere mindig kétszeresére nőtt meg. Amikor észrevette ezt a királyné, jelentette az urának. Ez nem vette tréfára a dolgot, hanem valami nagy esemény előjelét látta benne s magához hívatta a három testvért és felszólította őket, hogy hagyják el az országát. De azok kijelentették, hogy egy tapodtat sem mennek innét, amíg ki nem adja nekik a király a bérüket, amelyet megszolgáltak.

Éppen besütött a nap a tetőnyíláson, az istentelen király arra mutatott és így szólt:

Ott van, nektek adom, az legyen a béretek!

A két idősebb testvér, Gauanés és Aëropos megrökönyödve hallgatták, de a legkisebb fiú elővette a kését és körülkanyarította vele a palota padlóján azt a helyet, ahová a nap sugarai vetődtek.

Elfogadjuk, uram királyom, amit adsz nekünk – mondta, s azzal háromszor a keblébe merte bele a napsugarakat és két bátyjával együtt eltávozott.

Így ezek elmentek, de a király egyik tanácsosa figyelmeztette a királyt arra, hogy mit tett a legkisebb fiú és hogy nem ok nélkül tette, amit tett. Hallván ezt a király, haragra gerjedt és lovasokat küldött a három legény után, hogy azok pusztítsák el őket.

Van egy folyó azon a vidéken, ennek még századok múltán is mint megmentő istennek mutattak be áldozatot a három testvér utódai. És méltán, mert amint a három testvér átkelt rajta, ez a folyó úgy megáradt hirtelen, hogy a lovasok nem tudtak már átkelni. A legények pedig Makedónia más vidékén telepedtek meg, Midas kertjének közelében, ott, ahol magától terem a rózsa, s hatvan szirma van mindegyiknek, és illatosabb minden másnál. Azt mondják, hogy ebben a kertben fogta el egyszer Midas király az öreg Silénost, aki azután a természet titkos bölcsességét tárta fel előtte; a kert felett emelkedik a Bermios nevű hegy, amelyet a hó tesz járhatatlanná.

Először ezt a vidéket vették birtokba a testvérek, majd egész Makedóniát uralmuk a alá hajtották. Perdikkas szerezte meg a jogot erre, amikor Makedónia napját fogadta el bér gyanánt a királytól.

Ez a Perdikkas a hetedik ükapja volt Alexandros királynak – Nagy Sándor ősének.


Hérodotos VIII. 137–139.

Forrás: Trencsényi Waldapfel Imre – Mitológia

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s