Gold nuggets

„Ásványok beszéde”

Közzétette:

 

 

Önjellemző vallomásuk néha vers, néha próza. Néha csak egy szó, néha tizenöt sor. Epigramma, aforizma, találó analógia vagy szellemes paradoxon. De mindig költemény. Parányi műremek, mint a gemma és kámea. Figurái, motívumai, ábrái a természetből valók, ám ott így sehol sem találhatók fel. A költő, a művész, játékos gondolatok és csiszolt szavak mestere látja csak ilyennek őket víziós emlékezetében, mikor a papír fölé hajlik, hogy lerajzolja alakjukat, lejegyezze hallucinációban hallott beszédüket. S bár a rajz kifejező, a vallomás hiteles: az egész mégis elsősorban a költőt, a művészt, a mestert jellemzi. Kosztolányit.

VAS.

– Előljáróban csak pár szót többi szervetlen – és szervezetlen – társam, a kövek, ércek, fémek védelmében, akiket ti, fönnhéjázó szervesek és szervezettek, lelketlennek, élettelennek neveztek, mert nem értetek meg. Hát tudjátok, mi az élet? Először én, az égő meteor, hoztam hirt róla nektek, mikor lepottyantam erre a silány golyóbisra, mint tulvilági hirnök. Nemcsak e világból való vagyok. Hazám a világmindenség is. Csodálatos ábrákat észleltetek rajtam, melyeket még mindig nem tudtok megfejteni. Ami értékes bennetek, az a vas. Ha véretek fogytán, akkor vasat esztek, hogy összeragassza testeteket. Abból mindenesetre kikerülne néhány silány vasszög. Én azonban világokat alkotok. Belőlem készitették az Idő hires vasfogát is, mely majd megrág mindnyájatokat.

 

ARANY.

– Hátam mögött mindenki ócsárol. Szemben mindenki magasztal. Hétrét görnyedve kusznak felém a fejedelmek is, mióta fölcsillantam az aranyércekben. Hizelgőim annyit dicsértek már, hogy el lehet viselnem néhány erkölcscsősz birálatát s a vádat, hogy csak én okoztam minden átkotokat. De nem gondoljátok, hogy bennetek a hiba? Ha nem volnék én, a nemes, a tündöklő, az értékek értéke, akkor hamarosan egy sárgöröngyöt választanátok s amiatt zsigerelnétek egymást. Akarva, nem-akarva érettem hajszolódtok, amig éltek, sőt ujabban a modern halottak még a sirba is levisznek magukkal és miután a férgek leharapdálták ajkaikat, aranyfogaikkal vigyorognak az enyészetre. Csak az vethet meg, aki a becsvágyat megveti. Engem keresve találtátok meg az utat az igaz tudomány és élet felé. Nem is aljas fulajtárjaim tömjénezésére vagyok büszke, hanem erre. Meg arra, hogy egy költőt, aki maga a tökéletesség, az, ami én a nemesfémek között, rólam neveztek el.

Gold nuggets

Aranyrögök

 

PLATINA.

– Igénytelen külsőmmel többnyire vegykonyhák poros asztalán huzódom meg, olvaszthatatlan, tüzálló tégely alakjában. A legnagyobb szerelem hőfokát is állom. Mikor ujabban a poklot a mai kor igényeihez képest átalakitották, lemezeimmel vonták be padlóját, mennyezetét, falait. Dante még nem tudta, de elárulhatom, hogy azok az amerikai bankárok, aki a hamisbukás következményei elől repülőgépen menekülnek, platinakamrákban fognak égni örökkön-örökké.

 

EZÜST.

– Én az arany szegény testvére, fáradt
Lelkemből a mult halvány fénye árad.
Olyan vagyok, mint ég késői ősszel,
Mint könny a csipkén, a holdfény s az ősz fej.
Emlékezem csupán, de már nem élek.
Ezért zenélek.

Forrás: Kosztolányi Dezső – Zsivajgó természet

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s