Bayeux Tapestry William

Hódító Vilmos

Közzétette:

 

1066—1087

Mialatt egy normann herceg törvénytelen fiaként megszerezte az angol koronát, I. Vilmos felülkerekedett becsmérlőkön, királyokon, legfőképpen pedig az ellene szóló esélyeken

Amikor Vilmos 1028-ban a világra jött, hazája az erőszak és a káosz időszakát élte. Noha minden nemes hűbéri esküvel tartozott Franciaország királyának, sok hercegség és hűbérbirtok állandó forrongásban volt, a pillanatonként változó szövetségek megkötése és felbomlása szerint. Maga Franciaország évek óta háborúzott riválisával, Flandriával, és ez a konfliktus Nyugat-Európa nagy részére kihatott.

bayeux tapestry William

 

Vilmos a bayeux-i kárpiton

Vilmos társadalmi státusa is vitatott volt. Apja, I. Róbert, Normandia hercege sohasem vette feleségül Vilmos anyját, Falaise-i Herlevát, tehát az ifjú herceg fattyúnak számított. Minthogy azonban apjának egyetlen gyermeke volt, az apai vér elég „erősnek” számított ahhoz, hogy Róbert utódjául és örököséül jelölje. Ebben annyira eltökélt volt, hogy 1034 januárjában összehívta a normann mágnások egy csoportját, és tőlük hűbéri esküjüket kérte fia számára. Nem sokkal később Róbert zarándoklatra indult Jeruzsálembe, majd több mint egy évvel később, a hazaúton megbetegedett, és a kis-ázsiai Nikaiában meghalt. Vilmos így került nyolcévesen az akkori Franciaország egyik legfontosabb politikai pozíciójába.

Normandia uraként első évei meglepően nyugalmasan teltek, főképpen annak köszönhetően, hogy két befolyásos támogató – apja nagybátyja, Róbert érsek, valamint maga I. Henrik francia király – állt mellette. Ezek a nagy hatalmú szövetségesek biztosították számára a normann nemesek hűségét, ám ez az állapot nem bizonyult tartósnak. A királyt a Flandriával vívott háború költségei foglalkoztatták, Róbert érsek pedig 1037 márciusában meghalt. Vilmos hercegsége hamarosan káoszba süllyedt. Ellenségei kelletlenül szövetséget kötöttek egymással, és Vilmos unokatestvére, Gui de Brionne burgundi gróf vezetésével összeesküvést szőttek ellene. Valognes-nál megpróbálták elfogni az ifjú herceget, de az elmenekült, és a királytól kért védelmet.

Vilmos 1047 elején tért vissza Normandiába, oldalán I. Henrikkel. Seregeik egyesülten számottevő erőt képviseltek, bár a lázadók erői felülmúlták a hercegéit, ám náluk hiányzott az a vezetés, amit a király saját vezérei adtak. A Caen melletti val-ès-dunes-i csata egy sor kisebb összecsapásban folytatódott, végül a lázadók serege szétesett, és Vilmosnak sikerült visszaszereznie uralmát a normann hercegség fölött.

Amikor Vilmos a Csatornán túli királyság felé fordította tekintetét, trónigénye megalapozottabb volt, mint vetélytársaié. Az akkori angol uralkodó, I. Eduárd őt nevezte meg, mint kijelölt utódot (távoli rokonok voltak), ráadásul a legnagyobb hatalmú earl, Harold Godwinson 1064/65-ben biztosította támogatásáról, amennyiben ő örökli a trónt. Vilmos hódításának hivatalos krónikása, Poitiers-i Vilmos szerint a herceg maga mögött tudhatta Normandia csaknem minden lordjának és grófjának támogatását csakúgy, mint VI. Henrik német-római császárét. Ha hihetünk Poitiers-i Vilmosnak, még maga a pápa is mellette foglalt állást. Akárhogy is volt, az tény, hogy körülbelül hét hónap alatt sikerült 600 hajóból álló flottát és 7000 fős sereget felállítani (utóbbiból 2000—3000 főt tett ki a lovasság). Ez az imponáló nagyságú erő egyetlen célt szolgált: meghódítani egy országot.

Vilmos 1066. szeptember 28-án szállt partra a dél-angliai Pevenseynél, ezután követet küldött Londonba, az angolszász királyhoz. II. Harold éppen akkor tért haza egy másik inváziós kísérlet, III. Harold norvég király visszaveréséből, s azonnal indult dél felé, amikor hírét vette a normannok benyomulásának. Vilmos megüzente Haroldnak, hogy trónigénye érvénytelen, ezért azonnal adja át a koronát neki, vagy forduljanak a pápához, mint döntőbíróhoz. Harold – nem meglepő módon – ezt elutasította. A két férfi 1066. október 14-én ütközött mg egymással.

A hastingsi csata nagy vérfürdőbe torkollt. A feljegyzések és a történészek becslései eltérőek Harold seregének létszámát illetően, de a többség egyetért abban, hogy nagyjából ugyanakkora lehetett, mint Vilmosé. De miben állt akkor mégis a közöttük lévő különbség? A sokféleségben és a kimerültségben. Egy rövid londoni pihenőtől eltekintve Harold serege hosszú utat tett meg, miután a York-közeli Stamford Bridge-nél megütköztek a norvég király erőivel: két hét alatt masíroztak le Észak-Angliából a dél-angliai Hastingshez. Bármennyire képzettek és edzettek voltak is, eddigre kimerültek, s nem tudtak eredményesen megmérkőzni a friss normann egységekkel. Ráadásul Harold serege csaknem kizárólag gyalogosokból állt, és ez sorsdöntő tényezőnek bizonyult. Vilmos lovasai úgy terelgették Harold katonáit, mint a marhákat. Mintegy kilenc órával később a csata véget ért. Harold elesett, és Vilmos volt Anglia királya.

A korona ténylegesen 1066. december 25-én került Vilmos fejére. Rövidesen ráébredt, hogy normandiai hercegségének ügyei mennyire eltörpülnek egy királyság kormányzásához képest. Harold legyőzése Hastingsnél és a londoni bevonulás nem pusztán annyit jelentett, hogy új király lép az előző helyébe – mindez az angolszász korszak végét jelölte ki. Vilmos gondosan ügyelt rá, hogy ne borítsa fel az angol nemesség társadalmi egyensúlyát, de némi ellenállás azért elkerülhetetlen volt. Az új uralkodónak egy sor lázadást kellett levernie, de mind közül az Edgar Ætheling vezette felkelés volt a legnagyobb horderejű, nemcsak az általa jelentett fenyegetés miatt, hanem a miatt a kegyetlenség miatt is, amellyel Vilmos leverte.

Edgar Ætheling volt az egyetlen életben maradt személy, aki joggal követelhette magának Vilmos trónját. Amikor II. Svend dán király 1070-ben felajánlotta támogatását, az északi országrészben megroppant a normann uralom. A régió kezdett destabilizálódni, felkelések robbantak ki, a közrendek is lázongtak. Edgar és Svend seregei bevették York kulcsfontosságú erődjét. Vilmos csapatai élén azonnal odavonult, hogy lecsillapítsa a lázadást, amely azonban addigra csaknem teljesen elcsitult. Edgar Skóciába menekült, Svend pedig szép summát kapott a királytól azért, hogy elhagyja Angliát. Vilmos azonban nem volt kegyelmes hangulatban. Katonáival letarolta Northumbria földjét Yorktól a skót határig. A pusztítás olyan súlyos volt, hogy a majdnem húsz évvel később készült birtok- és népesség-összeírás, a Domesday Book tanúsága szerint körülbelül százezer ember halt éhen Vilmos „aratása” után. Ha figyelembe vesszük, hogy a népesség-összeírás szerint a teljes lakosság 2,5 milliót tett ki, láthatjuk, hogy Vilmos milyen messzire ment azért, hogy Anglia történelemkönyveibe beleégesse örökségét.

„Észak meggyötrése” – ahogyan hírhedtté vált ez az esemény – csak egy volt azon konfliktusok sorában, amelyeket Vilmosnak kellett vállalnia huszonegy éves uralkodása során. Hol a szomszédokkal csapott össze (így például III. Malcolm skót királlyal 1072-ben), hol saját nemessége lázadt fel ellene („az earlök felkelése”, 1075), hol saját gyermekei között kellett békét teremtenie. Mind Normandia hercegeként, mind Anglia királyaként feladata volt, hogy majdani örökségét politikai házasságokkal, békekötésekkel vagy katonai erővel szilárdítsa meg.

Vilmos két évtizede volt ura Angliának és Normandiának, amikor 1087. szeptember 9-én meghalt. Ez idő alatt ötven várat és erődöt építtetett, nemcsak azért, hogy ezzel is emlékeztesse a népet, hogy ki az uralkodója, hanem azért is, hogy megvédje a nemzetet attól, amivel ő maga megszerezte a trónt. Noha egyes lépései belső gyarapodást hoztak, mások pedig kegyetlen erőszakot, mindezeket javarészt elhomályosította maga a normann hódítás. Vilmos mindazonáltal meghatározó alakja maradt Anglia történelmének.

William the Conqueror

Bármily fontos helyet foglal is el az angol monarchia történetében, Vilmosról nem maradt fenn hiteles portré. Kép: Wikiwand

Forrás: Királyok és királynők (58—61. oldal) Kossuth Kiadó 2017 ISSN 2064 8790 ISBN 978-963-09-9133-9

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s