Haile Selassie

Hailé Szelasszié

Közzétette:

 

 

Etiópia utolsó császára volt, leváltása után pedig káosz lett úrrá az országán

Egyesek ellentmondásos figurának tekintették, mások számára inspirációt jelentett, sőt istenítették. Júda oroszlánja az egyik legfontosabb afrikai államférfi volt

Több ezren gyülekeztek a jamaicai Kingston repülőterén, izgatottan várva, hogy megérkezzen a férfi, akit sokan a királyok királyának, Júda oroszlánjának vagy éppen a mindenhatónak neveznek. 1966-ban járunk. Rengeteg odaadó rasztafariánus utazott keresztül az országon, hogy egy pillantást vethessenek a férfira, aki hitük szerint a földre szállt Isten, az afrikai császárra, aki sok ezer kilométert repült, mivel látni szeretné a Karib-szigetek e kicsiny nemzetét. Dobok zsivaja és örömteli éneklés gyűrűzik keresztül a levegőn, és amikor a régóta várt, oroszlános pajzzsal mintázott repülő végre leszáll és megáll, a tömeg nekilódul. Tisztviselők intik pár percnyi nyugalomra őket, majd végül feltűnik egy alak a repülő lépcsőjének tetején. Az idős, aprótermetű férfinak szinte teljes alakját elfedi katonai egyenruhája. Előrelép, hogy köszöntse az eksztázisban lévő tömeget. Hailé Szelasszié megérkezett.

Haile Selassie

Hailé Szelasszié

Habár élete vége felé a világ meghatározó vezetőivel parolázott, Hailé Szelasszié meglehetősen szerény körülmények között jött a világra. Tafari Makonnen néven született egy egyszerű sárkunyhóban, az etiópiai Ejersa Goróban. Apja, Ras Makonnen az egyik etiópiai tartomány, Harar kormányzója és II. Menelik császár közeli tanácsadója volt. Édesapja halála után Tafari az uralkodó belső köreibe került, aki nagy lehetőséget látott a fiatalemberben, ezért már 17 éves korában Harar kormányzójává nevezte ki.

Az ifjú Tafari gyorsan emelkedett a ranglétrán: 1913-ban, 21 éves korára már régens és a néhai császár lányának, Zauditunak a trónörököse lett. Ebben az időszakban harcolnia kellett a császárnő viszonylagos konzervativizmusával és modernizációellenességével, azonban sikerült elérnie, hogy Etiópiát beválasszák az I. világháború után, 1923-ban létrehozott nemzetközi szervezetbe, a Nemzetek Szövetségébe. Belföldi reformjai már jelezték, hogy a későbbiekben központosítani fogja a hatalmat és csökkenti a helyi vezetők befolyását. Zauditu császárnő 1930-ban bekövetkezett halálát követően Tafarira szállt a trón. Hivatalos titulusként felvette a Hailé Szelasszié (magyarul a „Szentháromság Hatalma”) nevet, s hamarosan az egész világ ezen a néven ismerte.

Haile Selassie

1930-Rasim Tafari etióp (Abesszin) császár koronázási köntösben és koronával

Uralkodásának első éveiben Szelasszié igyekezett folytatni oktatási reformjait, modernizálni a képzéseket, hogy országát magasabb szintre emelje. Nem láthatta előre azonban a horizonton felderengő katasztrófát, amely majd letarolja Etiópiát. Az 1920-as évektől Olaszországban fokozatosan bontakozott ki a fenyegető fasizmus, a következő évtizedben pedig Benito Mussolini teljhatalmú diktátorként uralkodott országa felett. Az Il Duce (vagyis „A Vezér”) néven ismert Mussolini egy új Római Birodalmat szeretett volna építeni magának, és az olasz büszkeség visszaállítása érdekében igyekezett Afrika ásványkincseit kiaknázni. Évekkel korábban, a 19. század végén Itália már többször megpróbálta megkaparintani Etiópiát, ám II. Menelik császártól mindannyiszor megalázó vereséget szenvedtek. 1934-ben az európai hatalmi helyzet elég kiegyensúlyozottnak tűnt ahhoz, hogy újra lecsapjanak – ezúttal azonban végzetes hatékonysággal. 1935. október 3-án az itáliai hadsereg betört, egy éven belül pedig meghódította az országot. Amikor a háború végkimenetele már biztosnak tűnt, Szelasszié úgy döntött, elmenekül Etiópiából – e lépését később újra és újra felhánytorgatták ellenfelei. A szomszédos francia területeken keresztül Anglia felé vette az útját. A maga mögött hagyott háború teljes szörnyűségéről a világ mit sem tudott, egészen addig, amíg az uralkodó ugyanezen év júniusában a Nemzetek Szövetsége 52 tagállama előtt nem tartott róla beszámolót. Szelasszié híres szónoklatában a Szövetség passzivitását kárhoztatta, hiszen hiába várták, hogy kötelességéhez híven megvédje a sebezhető kis államot. Beszélt az előre nyomuló olasz csapatok által elkövetett számos rémtettről is. „Az olasz kormány nem csupán harcosok ellen folytatta háborúját” – hangsúlyozta. „Mindenekelőtt a harcoktól messze lévő lakosságot támadta meg, hogy terrorizálja és elpusztítsa őket”. A közösséget sokkolta a beszámolója, amelyben feltárta, hogy Itália vegyi fegyvereket is használt, köztük olyan mérges gázokat, amelyeket az I. világháború után betiltottak. Vészjósló figyelmeztetése talán az eljövendő világháború egyik leghíresebb előrejelzése volt: „Úgy döntöttem, magam teszek tanúbizonyságot a népem ellen elkövetett bűnökről, és figyelmeztetem Európát, hogy ha bólintással nyugtázza a történteket, őrá is ugyanez a sors vár majd”.

Tafari Makonnen

Tafari Makonnen Ragadványneve Rasz Tafari

A következő éveket Szelasszié száműzetésben töltötte. Az angliai Bath közelében egy kis házikóban lakott, és az olasz megszállókkal szembeni ellenállás jelképévé vált.

Európa meglehetősen hamar, 1939-ben ismét háborús színtér lett, a következő évben pedig Mussolini is hadba lépett Hitler oldalán Anglia és Franciaország ellen. Az olaszok afrikai kalandozása a végéhez közeledett, ugyanis a brit gyarmati haderő és szövetségeseik a kelet-afrikai hadművelet során kiszorították őket Afrika nagy részéből. Az afrikai, etióp és a Brit Nemzetközösség egyesített hadserege segített felszabadítani Etiópiát, 1941-ben pedig Szelasszié újból visszatért Addisz-Abebába, hogy elfoglalja a trónját.

Haile Selassie

Hailé Szelasszié

Hazaérkezése után még inkább összpontosította hatalmát az országban, valamint tovább modernizálta az infrastruktúrát – a két tevékenység között feszülő ellentmondásért azonban később nagy árat fizetett. 1950-ben megalapította Addisz-Abebai Egyetemet, 1955-ben pedig új alkotmányt vezetett be, amelyben kiterjesztette a szavazati jogokat. Azonban továbbra is fenntartotta a kormány legfőbb döntései feletti ellenőrzését, és a legfontosabb hatalommal bíró személyek a királyi udvar utasításait követték – még maga a miniszterelnök is. Ezek a törekvések különös egyensúlyt hoztak létre: a modernizációt és a haladást támogatták, másfelől pedig továbbra is szorosan kézben tartották a végrehajtó hatalmat.

Haile Selassie

Hailé Szelasszié

Az 1960-as években Szelasszié már idős korba lépett, ám legzavarosabb évei még csak ezután következtek. Miközben a császár külföldön tett támogatást, elégedetlen diákok egy csoportja Szelasszié saját testőrével karöltve államcsínyt kísérelt meg, és megpróbálta magához ragadni a kormányt. Habár az összeesküvés kudarcba fulladt, mégis megrázkódtatta a császárságot, az ország pedig belekóstolhatott az eljövendő csatározások ízébe. A reformok során kitermelődő értelmiség ugyanis az uralkodó ellen fordult.

Szelasszié rendíthetetlenül építgette életművét. 1963-ban megalapította az Afrikai Egységszervezetet, amely azt a célt tűzte maga elé, hogy egységbe tömörítse a kontinens nemzeteit, s véget vessen a gyarmatosításnak. Eközben világszerte számos hivatalos látogatást tett. Többször járt Amerikában, melyet igen nagyra tartott és szövetségesének tekintett. Azonban talán a legmeghatározóbb és sokak számára a legemlékezetesebb útja az említett 1966-os jamaicai látogatás lett.

Koronázásának pillanatától, 1930-tól Jamaicában megjelent egy rasztafári nevű, Szelassziét követő csoport. Ez a vallásos szubkultúra teljesen a császár személye köré épült (ez a mai napig sincs másként), elnevezésük is eredeti nevéből – Ras Tafari Makonnen – ered. A vallás követői Szelassziét földi istenként, Salamon király hajdan megígért leszármazottjaként, Afrika királyaként tisztelték. Mivel Etiópiában uralkodott, az országot szentnek tekintették, és számos rasztafariánus hitte és most is hiszi, hogy ez a Sionjuk, vagyis a szentföld, ahová vissza kell térniük. A császár rövid jamaicai látogatása szívbemarkoló eseménynek számított a mozgalom számára, amely később, Bob Marley és a reggae zene megjelenésével és népszerűvé válásával még több követőre talált.

Az uralkodó tehát külföldön igencsak népszerűnek számított, ám odahaza épp az ellenkezője volt igaz. Immár gyökeret vertek azok a magok, amelyeket az oktatási és a szerkezetátalakító reformok vetettek el, és megjelent egy, a ’60-as évek liberális szellemiségével átitatott haladó baloldali fiatal réteg, akik gyorsabb fejlődést és nagyobb szabadságot szerettek volna, mint amit a régi rendszer biztosítani szándékozott a számukra. 1974-re a hadsereg új ideológiával felvértezett és ambícióktól fűtött forradalmi szárnya elérkezettnek látta az időt, hogy átvegye a kormányrudat, és szeptemberben lemondásra szólította fel a császárt. Nem sokkal később, a következő év augusztusában bejelentették a még mindig a forradalmi kormány őrizetében lévő Szelasszié halálát. Habár uralma egyáltalán nem tekinthető tökéletesnek, mégis Júda oroszlánja testesítette meg a 20. század során Etiópiában és egész Afrikában megjelenő változásokat. Minden bizonnyal teljesen egyedi a helyzete, hiszen olyan uralkodó volt, akit Isten megtestesítésének tartottak. Emiatt, és mert meg tudott maradni népe és nemzete szimbólumának, emlékezete még sokáig fennmarad.

Forrás: Királyok és királynők (136-139. oldal) Kossuth Kiadó 2017 ISSN 2064 8790 ISBN 978-963-09-9133-9

Képek: Wikiwand

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s