Brugge

Amikor Brugge még Velencéhez hasonlított

Közzétette:

 

 

Az utolsó valódi belgákat – állítja egy szakállas „eurovicc” – még Julius Caesar űzte el az országból. Azóta a Meuse (Maas) és a Schelde között elterülő országot frankok és burgundok, spanyolok, osztrákok, franciák, hollandok és németek egyaránt uralták, s valamennyien nyomot hagytak maguk után.

Belgium területe több mint ezer éve, Nagy Károly kora óta európai központ és fontos átjáróország. Már nagyon korán meggazdagodott, fejlett volt a mezőgazdasága, majd kézműipara és művészete. Ma is tapasztalható ez akár Brugge-ben (Brügge, Bruges), akár Gentben. Itt a barbár, sötét középkor világosnak, civilizáltnak, elegánsnak tűnik.

 

Brugge

Brugge

Brugge-t jobban óvták meg és restaurálták, mint a többi 12-14. századi nagy európai kereskedővárost, ezért kevesebbet változott, mint Velence, Genova vagy Siena, Egy napon említendők, mert valaha olyanok voltak, mint a testvérek. Rendkívül nagy áruforgalmat bonyolítottak le, bankjaik és tőzsdéik tökéletesen együttműködtek. Európában a burgundiak uralták az egész posztóipart. A brugge-i Groeninge Múzeum festményein látható, hogy a polgárok milyen fényűző módon étkeztek, laktak és öltözködtek. A közeli St.- Jans kórházban úgy tűnik, olyan volt az elhelyezés, hogy a mai páciensek se találnának sok kivetnivalót benne.

Burgundia, a házassággal szerzett hercegség, Közép-Franciaországtól Észak-Hollandiáig terjedt, és amikor az ifjú Mária hercegnő 1477-ben Habsburg Miksa felesége lett, a családi birodalom már kiterjedt Közép-Európa nagy részére. Mária és Miksa, a két hercegi huszonéves „egyébként nem győzte kivárni a nagypolitikai menyegzőt”: a vőlegény megérkezése után rögtön egy falusi pap elé járultak, aztán – úgy hírlik – tüstént az ágyba. Talán csak Velencében teregetik ki akkora élvezettel a történelmi pletykákat, mint Brugge-ben.

 

Brugge

Brugge főtere

Akár egy képeskönyvben sétálnánk. Az, hogy a brugge-i kikötőtől az Északi-tengerhez vezető vízi út hamarosan eliszaposodott, hogy a város évszázadokra álomba merült, ma már áldásnak bizonyul. Sehol sincs a középkor szebben megőrizve és kifényesítve, nem utolsósorban a turistaáradatok pénzének köszönhetően.

Forrás: Ezerarcú világunk – Európa (68. oldal) Dunakönyv Kiadó, Budapest, 1991 ISBN 963 7961 04 6 ISBN 963 7961 06 4

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s