Skander beg Square, Tirana

Európa rejtélyes, titokzatos zuga – Albánia

Közzétette:

 

 

A szkipetárok – az illírek leszármazottjai

Nem szeretik a tengert: onnan mindig veszély leselkedik rájuk. Inkább a sziklákba, a hegyekbe kapaszkodnak: ott érzik magukat biztonságban. Így jellemzi népét Ismail Kadare kortárs albán író. Rövidebben és találóbban aligha lehetne érzékeltetni,milyen keserves tapasztalatokat szereztek az albánok szomszédaikkal, de a közelmúltban másokkal, messziről jött állítólagos barátokkal is. Ősi európai nép, az indogermán illírek utóda. Egykor az illírek lakták Délkelet-Európa egyes vidékeit az Adriától a Fekete-tengerig, még mielőtt a görögök és rómaiak, majd a szlávok elfoglalták volna a Balkán-félszigetet.

 

A traditional male grop from Albania

Férfiak hagyományos öltözetben

Amilyen ősi nép az albán, olyan mélyre nyúlnak vissza nyelvi gyökerei is. Az albán az indogermán nyelvcsaládba tartozik, de azon belül egyedülálló. Az albán nyelv nem hasonlít egyetlen európai nyelvre sem, kutatása csak a 19. században kezdődött meg. Elsősorban német tudósok foglalkoztak albanológiával: az albánok nyelvével, kultúrájával, történelmével, néprajzával. Josef Ritter von Xylander bajor tiszt dolgozta ki 1835-ben az egyik első albán nyelvtant. Néhány évre rá Franz Bopp mainzi filológus elsőként ismerte fel, hogy az albán nyelv az indogermán nyelvcsaládba tartozik.

A komoly, tudományos feldolgozások ellenére általában csak közhelyeket tudunk Albániáról. A szkipetárok – így nevezik magukat az albánok – a ponyvairodalomban is vad, vér- és bosszúszomjas hegyi törzsként szerepelnek, amelytől rettegnek az idegenek.

 

Berat, Albania

Berat folyóparti házai, a Mangalem negyed

Természetesen az évszázadok során az albánokban kialakult bizonyos idegenellenesség, még ma is gyanakodva fogadnak minden újat, minden jövevényt. Ennek a kicsi, öntudatos népnek túl sok élethalál-harcot kellett kellett vívnia nemzeti létéért – általában túlerőben lévő ellenséggel –, hogysem jóhiszeműen nyitva hagyja az ajtaját. Már az illíreknek a rómaiak elleni harca hosszú, véres fejezet történelmükben, s a rómaiaknak nem is sikerült sosem elfoglalniuk az Adria menti hegyes-sziklás országot. Ugyanígy jártak a görögök és a szlávok. Még a törökök is – akik a 15. század közepén hatalmas sereggel vonultak be Albániába, hogy innen induljanak a nyugati világ központja, Róma ellen – évtizedekig harcoltak, amíg leigázták a náluk sokkal gyengébb albán törzseket.

Szkander bég – Albánia nemzeti hőse

Ezekben a válságos időkben Kasztrióta György észak-albániai herceg, aki Szkander bég néven vonult be a történelembe – s akit a kommunista rendszer is nemzeti hősként tisztelt –, egyesítette az albán törzseket, s a fekete sassal ékesített piros lobogó alatt harcba vezette a törökök ellen. Történelmi idők voltak ezek, s nemcsak Albánia számára: Szkander bég és harcosai eltérítették a török támadás irányát az Adriától és Rómától, s így a kereszténység központját megmentették az iszlám hadaktól.

 

Skander beg Square, Tirana

A főváros, Tirana jelképe a Szkander bég tér, a 18. századi Ethembej-mecsettel

Szkander bég halála után Albánia több mint négy évszázadra török uralomra került, ami különösen délen – ahol a lakosság nagy része áttért a mohamedán hitre – mindmáig rányomja a bélyegét az országra. A sokkal kisebb lélekszámú római katolikus vagy görögkeleti vallású albánok elsősorban északon éltek.

A kommunista Albániában minden vallás a legszigorúbban tiltva volt. Albánia a világ első országa, amely „ateista” államnak deklarálta magát. A mecseteket és templomokat raktárrá, sportlétesítménnyé, tánchelyiséggé vagy istállóvá alakították át.

1912-ben, az első balkáni háború zűrzavarában, amikor a törököket végleg kiűzték Délkelet-Európából, Vlore kikötővárosában tekintélyes albán hazafiak nemzeti konferenciára gyűltek össze, s kikiáltották Albánia függetlenségét. Az akkori európai nagyhatalmak azonban csak 1913-ban biztosították a kis Albánia részleges függetlenségét – a saját felügyeletük alatt. Elrendelték, hogy egy német herceg, Wilhelm zu Wied legyen Albánia uralkodója. A herceg 1914 tavaszán érkezett meg Durrës kikötővárosba, de csak fél évig sikerült megmaradnia fejedelmi trónján. Áldozatul esett egyrészt a tájékozatlanságának – nem ismerte az országot, az emberek gondolkodását –, másrészt az intrikáknak és törzsi küzdelmeknek. Az első világháborúban szerbek, montenegróiak, olaszok, görögök, bolgárok, osztrákok, franciák vonultak be Albániába; a széthullással fenyegető államot végül is Olaszország kebelezte be.

Az albánok csak 1920-ban mertek újabb rohamot indítani függetlenségükért. Meg akarták előzni, hogy a nagyhatalmak felosszák az országot. A központi fekvésű Tirana lett az állam fővárosa. Albániát még abban az évben fölvették a Népszövetségbe, s így nemzetközileg is elismerték független államnak. Az albán nemességből származó Ahmed Zogu kerekedett felül vetélytársain s I. Zogu néven királlyá koronáztatta magát. Szoros kapcsolata a fasiszta Olaszországgal lett a veszte: Mussolini 1939-ben megszállta és annektálta Albániát.

Az 1943. szeptemberi olasz fegyverletétel után német csapatok vonultak be az országba, és súlyos harcokba keveredtek a partizánokkal. Az ellenállást a kis, illegális Albán Kommunista Párt irányította Enver Hodzsa vezetésével, aki azután 1944 novemberében vonult be a partizánok által felszabadított Tiranába.

Albánia kommunista ország lett, de a kommunista táboron belül is folytatta elkeseredett harcát a saját útjáért. A gazdaságilag elmaradott ország a háború után nem tudott önerejéből újjáépülni, így rá volt szorulva az úgynevezett testvéri országokra. Először szomszédja, Jugoszlávia sietett segítségére, de amikor Tito 1948-ban szakított Sztálinnal, az albánok kihasználták a lehetőséget, s a Szovjetunió oldalára álltak. A hatvanas évek elején, amikor úgy gondolták, hogy szovjet barátaik is túl nagy hatalomra tesznek szert az országban, látványos szakításra került sor, s az albánok hét éven át a kínai kártyára tettek. Ez a szövetség sem bizonyult örök érvényűnek, s Albánia ma teljesen önmagára van utalva, szenvedésekkel teli történelmének logikus következményeként.

Forrás: Ezerarcú világunk – Európa (42-43. oldal) Dunakönyv Kiadó, Budapest, 1991 ISBN 963 7961 04 6 ISBN 963 7961 06 4

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s