Talofofo Dalls, Guam

Mikronéz mozaik

Közzétette:

 

 

Shoichi Yokoi 28 évig élt Guam áthatolhatatlan bambuszerdeiben. Otthona egy kicsi barlang volt, alig két méterrel a föld alatt, közel a Talofofo folyóhoz. Amikor 1972-ben felfedezték, a japán katona akkor tudta meg, hogy a második világháborúnak évtizedek óta vége, s az egykori háborús ellenségek, Japán és az Egyesült Államok azóta már szövetségesek lettek. Yokoi 70 éves korában még egyszer visszatért Guamra, ezúttal Ben Munoz, a Talofofo-vízesés Nemzeti Parkja igazgatójának díszvendégeként.

 

Talofofo Dalls, Guam

Talofofo-vízesés

A mikronéz szigetvilágot az elmúlt 100 évben barát és ellenség, gyarmatosítók és gyámolítók elcserélték, eladták, meghódították, megtérítették. Az 1898-as spanyol-amerikai háborúban megingott a több mint kétszáz éve uralkodó gyarmatosítók, a spanyolok uralma. Az Egyesült Államok elfoglalta Guamot, a legnagyobb mikronéziai szigetet, Spanyolország pedig egy évvel később 18 millió aranymárkáért eladta az akkori Karolina-szigeteket, s az Északi Mariana-szigeteket Németországnak. Az új urak kopratermelésre ösztönözték a bennszülötteket, s jó üzleteket kötöttek.

Jelenlétük azonban rövid életűnek bizonyult. Az első világháborúban Japán elfoglalta a német birtokok egy részét, s 1920-ban a Népszövetségtől mandátumot kapott igazgatásukra. Azt a feltételt, hogy a szigeteken nem szabad hadi létesítményeket létrehozni, Japán nem sokáig tartotta be. Az 1920-tól 1940-ig eltelt két évtized alatt a japánok száma a szigetvilágban 3700-ról 84 000-re nőtt. Dél-tengeri közigazgatási központjuk Koror volt, a mai Belau fővárosa. A japánoknak engedélyezték, hogy földbirtokot szerezzenek. Ezzel nemcsak a hagyományos tulajdonviszonyokat ásták alá, hanem megszüntették a földtulajdont szabályozó társadalmi kapcsolatok egyensúlyát is.

A civilizációtól mentes ősállapoton, ezen a 200 éve született s új meg új formában megújuló dél-tengeri mítoszon a mikronéz szigetvilág régóta túlhaladt – ha létezett valaha ez az európaiak agyában megfogant fikció. A szigetek lakossága – legalábbis a második világháború óta – az „újkorban” él. A hadviselő hatalmak támaszpontként és felvonulási területként használták a szigetvilágot; a háború 5000 mikronéz életébe került.

Forrás: Ezerarcú világunk – Ázsia, Ausztrália (478. oldal) Dunakönyv Kiadó, Budapest, 1993 ISBN963 7961 04 6 ISBN 963 7961 33X

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s