India 16th century Mughal miniature

A mogul festészet

Közzétette:

 

 

Amikor a ferde szemű Babur, Timur Lenk és Dzsingisz kán utóda a 16. század elején átkelt a Hindukuson és megteremtette birodalmát Észak-Indiában, csodás újdonságokat is hozott magával, köztük a perzsa miniatúrafestészet mestereit is. A mogulok udvarában festőiskolákat alapítottak, ahol indiai témákat dolgoztak fel importált technikával. Új művészet született: a mogul festészet.

Az új művészek merített papírra, pamutra vagy selyemre festettek vízfestékkel, a macskák és mókusok hónaljszőréből készült finom ecsettel. Mészkőből nyerték a fehéret, malachitból és lazúrkőből az értékes kék és zöld festéket. Az okker volt a vörös alapanyaga. Bőrök közé rakott arany-, ezüst- és rézdarabkákat vékony fóliává kalapáltak, sóval szétmorzsolták, majd kimosták, amíg finom port kaptak. Gondot a sárga szín okozott, mivel azt nem találták meg a természetben. Ezért aztán legalább egy hétig szárított mangólevelekkel etették a teheneket, mígnem sárgaságot kaptak: a vizeletükben áztatott mészkő megoldotta a problémát.

Valahányszor az uralkodó vezető festője feladatot kapott, először vázlatot készített, amit a műhelyében – jóváhagyás után – áttetsző gazellabőrre másoltak. A segédek ráhelyezték a vázlatot a bőrre, és finom tűvel végigböködték a körvonalakat. Legfeljebb negyven másolat készülhetett sablonról, mert a fekete alapozófesték egy idő után beleragadt a lyukakba. A mester gyakran megszabta a színeket is, a többi munkát segédeire bízta, akik valamilyen specialisták voltak: volt aki csak nőket, míg mások csak elefántokat festettek. Az utolsó festő az aranyozást végezte, s a kalligráfus készítette a képaláírásokat.

Ha a megbízó elégedett volt az eredménnyel, akkor a mester a nevét is ráírta a képre, firnisszel vonatta be, majd átadta a könyvkötőknek, akik díszes keretre feszítették, felragasztották, vagy albumba, illetve könyvbe kötötték az oldalakat. Ez gyakran 50 napig is eltartott.

A művészek társadalmi helyzete nagyon eltérő volt: a szerény, de megbecsült udvari kézművestől a diplomatákig és a fő-fő intrikusokig terjedt. Akbar császár (15561605) száznál is több festőt foglalkoztatott. Leginkább a hindu festőket becsülte: nagyobb beleérző képességet tulajdonított nekik, mint mohamedán hittestvéreinek. Ő a bölcs a mogul császárok korában, de miként nagyapja, Babur, ő is analfabéta volt, s talán ebből fakadt különleges vonzódása a lenyűgöző könyvillusztrációk iránt. Az ő pártfogásával keletkezett a „Hamza-elbeszélések 17 kötetes gyűjteménye (Hamza a próféta nagybátyja volt). A hatalmas művet valószínűleg 1400 kép díszítette, ezekből azonban csupán 150 maradt fenn.

Az európaiak gyakran mesterembereknek minősítik ezeket a festőket, akik pedig csodálatos krónikásai voltak koruknak, s képeiken megjelenítették az emberek, állatok, növények életének végtelen sokféleségét – lett légyen szó akár egy herceg születéséről, egy császári vadászatról, hindu szentekről, ópiumszívókról, az udvarba érkező angolokról – vagy akár egy zebráról.

Indiában nem ismerték ezt az állatot, és mikor Jahangir császár, Akbar fia ajándékba kapott egyet, vita kerekedett, vajon egy fekete lóra festettek-e fehér csíkokat, avagy egy fehér lovat csíkoztak feketére. Mansur, a híres állatfestő oldotta meg a problémát: Isten eredeti teremtményének nyilvánította a különös állatot, és megfestette miniatúrán.

 

 India 16th century Mughal miniature  India 16th century Mughal miniature  India 16th century Mughal miniature  India 16th century Mughal miniature

1: Herceg énekest hallgat. Mughal, 1634-40 körül. Papír, gouache, 19,9×14,5 cm. Magángyűjteményben

(Fotó: Codrington, K. de B.–Irwin, John–Gray, Basil: The Art of India and Pakistan. Faber and Faber, London, 1949. Színes tábla H, 758. kép) | 2: Herceg hölggyel. Mughal, 1600 körül. Papír, gouache, 14,2×10,7 cm. Magángyűjteményben

(Fotó: Codrington, K. de B.–Irwin, John–Gray, Basil: The Art of India and Pakistan. Faber and Faber, London, 1949. 126. tábla, 657. kép) | 3: Nílgáí. Manszúrnak tulajdonított, szignó nélkül. Mughal, Dzsahángír (1605-27) uralkodása alatt, kb. 1620. Papír, gouache, 29,3×22,5 cm

(Fotó: Codrington, K. de B.–Irwin, John–Gray, Basil: The Art of India and Pakistan. Faber and Faber, London, 1949. 139. tábla, 719. kép) | 4: Madarak, Manszúr festménye

Forrás: Ezerarcú világunk – Ázsia, Ausztrália (116. oldal) Dunakönyv Kiadó, Budapest, 1993 ISBN963 7961 04 6 ISBN 963 7961 33X

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s