Varanasi (Benares)

Konfuciusz tanai ma is érvényesek

Közzétette:

 

 

Szűk térségre összezsúfolva sok ember csak olyan társadalomban élhet, ahol a közösségi érdek megelőzi a személyes érdeket. Ázsiában él a kínaiak által „li”-nek nevezett erény, vagyis a társadalmilag tudatos, erkölcsös, tapintatos magatartás. Sok országban követik a bölcs Konfuciusz tanítását: társadalmi fegyelem, személyes példamutatás, a műveltség tisztelete és főleg az idősebbek, az öregkor tisztelete. Gottfried Wilhelm Leibniz, német filozófus elismeréssel adózott ennek a tanításnak, mert „minden a közjó és az emberi együttélés rendjének elsődlegességét hirdeti”.

Ázsiában sokféle sajátos életforma alakult ki, s ezek egyre nagyobb vonzerőt gyakorolnak a tudati válsággal küzdő Európára. Arno Borst történész meghatározása szerint az életformák történelmileg begyakorolt társadalmi magatartásmódok, vagyis az emberi természet gyengeségeit korlátozó rendszabályok. Az európai középkornak voltak az ázsiaihoz igen hasonlatos életformái. Ezek egyik jellemzője, hogy az ember természetes viszonyban van az öregséggel és a halállal. Az öregek a szó szoros értelmében készülődnek: készülnek, hogy elbúcsúzzanak. Ázsiában 50 és 60 év között nyugalomba vonulnak az emberek. Akkorra befejezik művüket, a nemzedékek láncolatának tagjaiként betöltötték szerepüket, s tekintetük a végre irányul – méghozzá félelem és pánik nélkül, amely a nyugati embert oly gyakran elfogja a halál közeledtével. Az ázsiaiaktól megtanulhatjuk, hogy nem saját létünk a legfontosabb. Ázsiában elválaszthatatlan egymástól a derűs életigenlés és az állandó készenlét a halálra. Egy ázsiai közmondás szerint az élet legfontosabb pillanata a halál. A nyugati filozófia ehhez képest kevés figyelmet szentel az öregkor, a halál problémájának. Az európaiak – jegyezte meg Ernst Jünger – egyfajta idiotizmust tanúsítanak a halállal szemben. Lily Abegg Ázsia-szakértő úgy véli: Európa életszemléletet alakított ki. Ázsia viszont meggyőző „halálszemléletet”.

 

Varanasi (Benares)

Az indiai Varanasiban (amit az angolok egykor Benaresnek neveztek) a Gangesz egy rövid szakaszon északnak folyik: a felkelő nap sugarainál zarándokok fürdenek benne, hogy megtisztuljanak minden bűnüktől. Naponta százezernyi – nagy ünnepeken akár félmillió hindu zarándok lép a szent folyó vízébe.

Aki felfuvalkodottság és gőg nélkül szemléli az ázsiaiakat, és nem vetíti rá saját életérzését távoli vidékek embereire, hanem szerényen figyeli és hallgatja őket, az egykettőre fölfedezi a kultúrát és történelmet a nyomortelepek szennyében, az Isten háta mögötti falvak szegénységében is. És az emberek tudatosságát, különös magabiztosságát, méltóságát. Ázsia sok lakója szegény és elmaradott – a fejlett európai vagy amerikai országok lakóihoz mérten. Ebből azonban nem támad alsóbbrendűségi érzete. Az ázsiaiak tudják, hogy kultúrnemzetek tagjai, s inkább fölényben, vagy legalábbis egyenrangúnak érzik magukat. Büszkék évezredes hagyományaikra, amelyek feljogosítják őket arra, hogy öntudatosan és méltósággal viselkedjenek minden idegennel szemben.

Winfried Scharlau

Forrás: Ezerarcú világunk – Ázsia, Ausztrália (19-20. oldal) Dunakönyv Kiadó, Budapest, 1993 ISBN963 7961 04 6 ISBN 963 7961 33X

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s