Palacio del Congreso, Buenos Aires

Argentína – az argentinok nélküli ország

Közzétette:

 

 

Aki valamelyik másik latin-amerikai országból érkezik az argentin fővárosba, másik kontinensen hiheti magát; aki Európából repül ide, úgy érzi, útra sem kelt. Buenos Aires európai város: ugyanazok az emberek, ugyanazok az arcok, mint a vén kontinensen.

Argentína a bevándorlók országa: csak kevés őslakos élte túl a gyarmatosítást. Elsősorban a spanyol és olasz bevándorlók utódai határozzák meg a pampaország arculatát. Hozzájuk keveredtek az Európa más tájairól érkezők: lengyelek és oroszok, angolok, németek és franciák, kisebb számban magyarok, de szírek és libanoniak is.

 

Buenos Aires

Felhőtlen kék az ég Buenos Aires fölött, de a „jó levegő” városának is egyre gyakrabban okoz gondot a szmog.

Buenos Aires első pillantásra olyan, mintha Milánó és Madrid keveréke lenne: gigantikus betonmoloch, amelyet felszabdalnak a széles avenidák megszámlálhatatlan utcai kávézóval, s amelyet számtalan tér tarkít árnyas fáival s a kötelező emlékművel. Az egyik ilyen szobor a Lezama-parkban áll, s egy német férfiúnak állít emléket: a bajorországi Straubingból származó Utz Schmidlnek, aki 1535-ben elkísérte a konkvisztádort, Pedro de Mendozát arra az útjára, amelynek során meghódították a La Plata vidékét. Utz Schmidl volt az első német, aki argentin földre lépett: a következő évszázadokban csaknem milliónyian követték, Buenos Airesben ma is láthatók a német bevándorlók nyomai: német óvodák, iskolák és kórházak, több német sportegyesület és klub, valamint egy német nyelvű hetilap, az „Argentin Napilap”, amely a német származású közösség életéről tudósít.

Nemcsak a németek, a többi bevándorló is megőrizte identitását az Újvilágban. Az eredmény ritkaságszámba megy: a mai Argentína olyan látszatot kelt, mintha nem is élnének benne argentinok. A lengyel bevándorló fia számára természetes, hogy ő lengyel, a spanyol bevándorlók unokái még mindig spanyoloknak érzik magukat, s őrzik tradícióikat az itt élő magyarok is. Csak akkor válnak argentinokká, amikor a nemzet sorskérdéseiről van szó, például a labdarúgásról vagy az angolok által megszállt Falkland-szigetekről, melyeket errefelé Malvin-szigeteknek neveznek.

 

Teatro Colón, Burnos Aires

Az egyik legjelentősebb kultúrintézmény, a Teatro Colón, megannyi opera-, színházi- és filharmonikus előadással. A helyi operaház gyakran tűzi műsorára magyar szerzők műveit, leggyakrabban Bartók és Kodály zenevilágát elevenítik meg, mégpedig magyarul. Hosszú éveken át a Buenos Aires-i operaház koncertmestere és karnagya a magyar Eiler István volt, aki Dorogról származik.

Nagy-Buenos Aires, ahol a lakosságnak csaknem a fele, 14 millió ember él, a világ minden tájáról bevándoroltak olvasztótégelye. Ennek nagy előnye, hogy itt az a látogató is boldogul, aki legfeljebb csak töri a spanyol nyelvet: minden dialektus értőkre talál, a legmerészebb nyelvkeveréket is megértik. Buenos Airesben a nyelvi tolerancia természetes dolog.

Ernesto Sábato argentin regényíró egyszer az „Európa és Amerika közötti választóvonalnak” nevezte hazáját: európai a látvány, az önismeret s az életstílus; kifejezetten latin-amerikai viszont a magán- és közélet, illetve az annak szervezeteit meghatározó mentalitás. Ebben mutatkozik meg az „európai” Argentína másik arca: a szervezeti káosz ugyanis tipikusan Latin-Amerikára vall, s az ezen megdöbbenő idegen valóban a harmadik világban érzi magát.

 

Palacio del Congreso, Buenos Aires

Palacio del Congreso Buenos Airesben

Az Európára orientált argentinok még a közelmúltban is felháborodottan tiltakoztak volna hazájuk és a harmadik világ bárminő összehasonlítása ellen. Argentína ennek megfelelően elszigetelődött a latin-amerikai kontinensen. Időközben azonban gyökeresen megváltozott a helyzet: az európai nagyhatalomtól, Angliától a Falkland-háborúban elszenvedett vereség, s a többi európai ország szolidaritása Nagy-Britanniával kétszeres csapásként érte az argentinokat, hisz ők a földrajzi távolság ellenére is európainak érezték magukat. A vereség arra kényszerítette őket, hogy szorosabbra fűzzék kapcsolataikat a latin-amerikai országokkal. A valamennyi latin-amerikai államot nyomasztó adósságteher végül is azt eredményezte, hogy politikailag is integrálódjanak Latin-Amerikába, s a nemzetközi vitákban a harmadik világ érveit használják. Argentína és szomszédai kapcsolatára a buzgón hangoztatott szolidaritásnyilatkozatok a jellemzőek, valójában persze csak jó gazdasági viszonyról van szó. Ezeket az országokat nem köti össze határokon átívelő, valóságos barátság.

 

La Recoleta Cemetery, Buenos Aires

Másféle házak tengere: a Buenos Aires-i (La Recoleta) temető. Aki csak ad magára, az itt építtet síremléket családja számára.

Ulrich Encke

Forrás: Ezerarcú világunk – Amerika (106-107. oldal) Dunakönyv Kiadó Budapest, 1992 ISBN 963 7961 04 6, ISBN 963 7961 05 3

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s