Szagarmatha Nemzeti Park

Közzétette:

 

 

Nepál

Köztudott, hogy a Föld felszíne a tektonikus lemezek mozgása miatt szüntelenül változik. Semmi sem pontosan ott van, ahol az előző pillanatban volt. Ezek a változások azonban számunkra jobbára érzékelhetetlenek, így nem is kell örökké újrarajzolgatnunk a térképeinket.

Mindjárt más a helyzet, ha az Everestről van szó. Miután ez a mi világunk teteje, különleges figyelmet szentelünk „az ég feje” (ezt jelenti a hegy nepáli neve, a Szagarmatha) pontos magasságának. A jelenleg 8848 méteresnek tudott gúla Sagarmatha-Cholatseévente átlag 4 millimétert nő, illetve 3-6 milliméterrel fordul el északkelet felé. Ennek oka két tektonikus lemez: az indiai és az eurázsiai 50 millió évvel ezelőtti összeütközése, melynek során az előbbi elkezdett becsúszni az utóbbi alá; így kezdett kiemelkedni 20-25 millió éve a Himalája. Ám ez az elmozdulás csak nem is olyan régen, 500-800 ezer éve, a pleisztocén korszakban vált valóban markánssá. Ekkor jött létre a három kőzetrétegből álló hegységrendszer: alul csillámpalát találunk, középen (3 kilométeres magasságig) gránitot, majd felül csillámpalát, márványt, mész- és homokkövet vegyesen. Ez a legutóbbi sárga sávnak látszik az Everest csúcsa alatt, és az ősidőkben létezett Tethys-óceán fenekéről emelkedett ilyen magasba.

 

Ama Dablam, Nepal

Nepáli imazászlók lobognak a szélben, amellyel havasi csókák próbálnak dacolni. Előttünk a 6812 méter magas Ama Dablam csúcsa; az alattunk levő Dud Kosi-völgyet éppen felhők takarják.

A Szagarmathának csupán a nyugati fala tartozik Nepálhoz, a többi a szomszédos Tibethez, és csak ez része a nemzeti parknak is. A védett terület jó kétharmada 5 kilométer fölött, az örök hó 5750 méteres határának közelében fekszik, és a maradék egyharmad is egészében 2800 méter fölött van. 6 kilométer fölé féltucat hegycsúcsa emelkedik, 7 fölé öt csúcs, a 8 kilométert pedig kettő haladja meg: a 8516 méter magas Lhoce (a negyedik legmagasabb a világon) és a 8201 méteres Cso-Oju (ez a hatodik) Ez utóbbin található a Himalája legnagyobb gleccsere, a mintegy húsz kilométer hosszú Ngozumpa; ennek vize táplálja a világ legmagasabban (4700-5000 méteren) fekvő édesvizű tórendszerét, a hat nagyobb és 13 kisebb tóból álló Gokjót; ezt 2007-ben felvették a ramszári egyezmény listájára.

Erre a területre olyan fontos madarak járnak, mint a cigányréce és a pártásdaru, s olyan ritka és védett faja is van, mint a hópárduc, amely a hatvanas években eltűnt az Everestnek mind a négy nepáli völgyéből, majd húsz évvel később Tibetből is. Ám a zoológusok határozottan állítják, hogy a 21. század elején visszatért. Kedveli az itteni meredek sziklákat, mivel azokon tanyázik kedvenc zsákmánya, a sörényes tahr nevű kecskeféle.

 

tahr, Ama dablam peakGokyo-LakeCholatse Peak

 

A park névjegye

  • Hol található: Kelet-Nepál
  • Megközelítése: Luklából autóval, illetve Katmanduból repülőgéppel
  • Területe: 1244 km2
  • Alapítva: 1976
  • Állatvilága: 28 emlősfaj (közte pézsmaszarvas, jak, barnamedve, vörös panda, farkas), 152 madárfaj (pl. fácánok)
  • Növényzete: nyír, boróka, fenyő, rododendron, moha, zuzmó
  • Útvonalai: Everest Kilátó, Everest Alaptábor
  • Éghajlata: szubtrópusi síkságtól a magashegyiig
  • Mikor utazzunk: október-november vagy tavasz
Forrás: Elena Bianchi – A világ legszebb nemzeti parkjai (128-131. oldal) Corvina Kiadó 2016 ISBN 9789631363739

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s