A világ második legnagyobb madaráról …

Közzétette:

 

 

Nem vitás, hogy egy idő múlva az emu el fogja veszíteni azt a háborút, amelyet az ember folytat ellene. Bár az is igaz, hogy ez idő szerint a harc még nem mindenütt dőlt el a világ második legnagyobb madarának hátrányára. Mindenesetre eddig már teljesen kiirtották Tasmániában, King szigetén, a Kenguru-szigeten és az ausztráliai kontinens sűrűn lakott, part menti vidékein. Azzal vádolják az emut, hogy „elissza a vizet” a marhák és a juhok elől, letapossa a búzaföldeket, rengeteg szemet felcsipked, és még a drótkerítésen is átugrik, nem úgy mint a kenguru, amely hajszolva ész nélkül nekirohan a kerítésnek és belegabalyodik. Jóllehet az emu, mindenekelőtt fiatal korában, nagy mennyiségű hernyót és sáskát is fogyaszt, idősebb korában csaknem kizárólag zöld fűvel és más növényekkel táplálkozik, csakhogy ezeknek a növényeknek Ausztráliában egyedül a juhok számára szabad nőniük.

 

Dromaius novaehollandiae

Közönséges emu (Dromaius novaehollandiae)

Így azután az egykor Ausztráliában élt valamennyi emufélét, egyetlen faj, a közönséges emu (Dromaius novaehollandiae) kivételével ki is irtották. Több, kihalt emufajnak még a csontváza vagy a tolla, illetve a bőre sem maradt meg a múzeumokban. Nemrégiben a még ma is ritkán lakott Nyugat-Ausztrália kezdte meg a tervszerű irtóhadjáratot az emu ellen, mert a tervszerűtlen irtogatása harminc év alatt sem bizonyult eredményesnek. A hatalmas kiterjedésű Nyugat-Ausztrália állam területéből egy alig néhány száz négyzetkilométernyi területet akarnak kihasítani az emuk számára a délnyugati csücsökben. A harmincas években minden emufejért két márka jutalmat fizettek; 1937-ben egyedül a northamptoni körzetben 37 000 emut ejtettek el. 1975-ben pedig Campion és Walgoola városok közelében a legkülönösebb „háborúk” egyikét vívták az emuk ellen, azzal az indoklással, hogy a 20 000 ellenség kárt okozott a vetésben. A Királyi Ausztráliai Tüzérség katonái egy őrnagy parancsnoksága alatt a helyi farmerekkel együtt két géppuskával és tízezer tölténnyel felszerelve indultak harcba az emuk ellen. Azt remélték, hogy a drótkerítések mentén majd sikerülni fog az emukat a géppuskák elé terelni, ugyanúgy ahogyan azt valamivel régebben Új-Dél-Wales állam északnyugati részén is megtették – nyilvánvalóan igen jó eredménnyel. Ennek ellenére az egész hadjárat során mindössze 12 emut sikerült ejteniök. Kiderült, hogy az emuk jobban értették a rejtőzködés és az idejében való visszavonulás művészetét, mint a katonák. Úgy mondják, hogy ezek a nagy termetű ausztráliai struccok Nyugat-Ausztrália északi vidékein jól tartják magukat, sőt számuk emelkedőben van. Egy-egy szárazabb esztendő még ma is nagy tömegben szoríthatja az emukat a délnyugatra elterülő megművelt területekre – legalábbis mindig ettől félnek a farmerek. Mindenesetre ma már nem akarják kiirtani, hanem csak földjeiktől akarják távol tartani ezeket a hatalmas madarakat. Ez idő szerint több száz kilométer hosszúságú drótkerítést húztak azzal a céllal, hogy lezárják Nyugat-Ausztrália búzatábláit és juhlegelőit.

 

Az emu tojása

Az emu tojása

Talán mondani sem kell, hogy mindeddig az egész országban senki sem vette magának a fáradtságot, hogy közelebbről tanulmányozza e „kártevők” életét.

Forrás: Bernhard Grzimek – Ausztrália különös állatai (93-94. oldal) Gondolat, Budapest, 1980 ISBN 963 280 940 8

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s