Homéros

 

 

A görögök ezen a néven tartották számon irodalmuk első két monumentális alkotásának, az Iliasnak és az Odysseiának a költőjét, aki a hagyomány szerint Kis-Ázsia nyugati partvidékén vagy valamelyik part menti szigeten Homérosélt, és ugyanitt halt meg. Sok minden szól amellett, hogy az Ilias a Kr.e. 8. század közepén, az Odysseia egy emberöltővel később, a század végén keletkezett. Már az alexandriai filológusok körében felmerült, hogy esetleg két különböző költő alkotásáról van szó. A két eposz minden bizonnyal egy hosszú évszázadokra visszanyúló szóbeli költői anyag elemeiből építkezik. A végleges formát nyert eposzoknak és feltételezett szóbeli forrásuknak a viszonya áll az ún. homérosi kérdés középpontjában, amelyet 1795-ben Friedrich August Wolf Prolegomena ad Homerum című műve robbantott ki. A kérdés tehát az, hogy egy (illetve két) költő művéről, vagy pedig költőnemzedékek közös alkotásáról, tehát a szóbeli epikus anyag valamiféle spontán alakulásáról van-e szó. A vita máig nincs lezárva, de lassanként felülkerekedett az a nézet, amely szerint a költemények páratlanul egységes szerkezete mögött tudatos költői alkotómunka áll. Ugyancsak az egységes, következetes szerkezet teszi valószínűvé, hogy a költő a szóbeli anyagból a görögség körében éppen ez idő tájt megjelenő írás valamilyen fokú igénybevételével alkotta meg műveit.

Archelaos-domborműAz Ilias tárgya a trójai háború, az Odysseiáé a háborúból hazafelé tartó Odysseus kalandjai, majd hazaérkezése. A költemények történeti magvát azok között a háborúk között érdemes keresni, amelyeket a mykénéi kor vége felé (Kr.e. 13. század) indítottak a görögök a kis-ázsiai Trója ellen. A háborút vívó epikus hősök az egyre távolodó dicsőséges múlt iránti nosztalgiának megfelelően “emberfölötti” emberek, akik közvetlen kapcsolatban vannak az istenekkel, sőt részben tőlük is származnak. Az Ilias (24 ének, 15 693 sor) cselekménye a háború utolsó évének 51 napján játszódik. Az első szó “harag”) előrevetíti a cselekményt: Agamemnón, a görögök fővezére megsérti Achilleust, a legnagyobb görög hőst, aki ezért visszavonul a harctól, és csak akkor ölt ismét fegyvert, amikor legjobb barátja, Patroklos elesik a trójai Hektór kezétől. Az eposz azzal végződik, hogy Achilleus bosszúból megöli Hektórt.

Az Odysseia (24 ének, 12 109 sor) első szava (“férfi”) azt sugallja, hogy ennek a műnek a cselekménye egyetlen hős körül forog. Odysseus, bolyongásának tizedik évében, a veszélyes kalandokat túlélve, Pallas Athéné segítségével végül hazaérkezik Ithakára, ahol azonban még meg kell küzdenie a távollétében is hűséges feleségét, Pénelopét ostromló kérők hadával. Mindkét költeményben számos költői eszköznek – visszaemlékezések, jóslatok – köszönhetően a történet múltbeli előzményei is, és a jövőbeli események is kirajzolódnak. Az Iliashoz a költő túlnyomórészt a trójai háborúról szóló hősi epika anyagát használta fel, az Odysseiában a hősök hazatéréséről szóló epikus anyag összefonódik a hazájától távol mesés kalandokba keveredő hajós népmesei motívumaival, valamint Odysseus fiának, Télemachosnak a történetével.

Aristotelés Homéros mellszobrával - RembrandtA két költeményben megjelenő társadalmi valóság, valamint a tárgyi világ – éppen a bennük foglalt költői anyag hosszú évszázadokon átnyúló történetének köszönhetően – egyrészt a mykénéi korszak emlékét őrzi, másrészt a Kr.e. 8. század, tehát az eposzok keletkezésének korát ábrázolja, harmadrészt a kettő közötti, ún. átmeneti kort tükrözi. A hexameterekből álló eposzok nyelve – ugyancsak a sok költőnemzedéknek, sőt esetleges vándorlásoknak köszönhetően – több dialektusból (főleg ión és aiól) összeötvöződött, ebben a formában soha nem beszélt költői nyelv. A két eposzt az énekmondók (rhapsódosok) előadásai őrizték meg (maguk a művek tanúsítják, hogy a korabeli ünnepeknek, lakomáknak szerves részét képezték a hangszeres kísérettel előadott énekek). Később a görög szellemi életben egyre fontosabb szerepet játszó Athénban a négyévenkénti Panathénaia-ünnepségen is sor került Ilias- és Odysseia-előadásokra. A hellénisztikus korban komoly Homéros-kutatások kezdődtek, megindult a papiruszmásolatok készítése, ezekből több mint kétezer fenn is maradt. A Kr.u. 9. századból datálódnak az első kódexmásolatok, az ‘editio princeps’ (az első nyomtatott kiadás) pedig 1488-ban jelent meg. A görög hagyomány további műveket is Homéros nevéhez kapcsolt (az ún. homérosi himnuszok, Békaegérharc, Margités).

Forrás: Horváth Judit (2004) Lexikon

 

1 hozzászólás a következőhöz: “Homéros

  1. […] a halott végső nyugalmát (ld. a Patroklos árnya és Achilleus közti beszélgetést: Homéros, Ilias, XXIII 65-76). A végtisztesség megtagadása az emberre mérhető legsúlyosabb büntetés […]

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s