Namib-Naukluft Nemzeti Park

Közzétette:

 

 

Namíbia

A te afrikai növényed alighanem a flóra kacsacsőrű emlőse, sőt annál jóval több” – írta Charles Darwin botanikus barátjának, Joseph Dalton Hookernek 1861. december 18-án. A szóban forgó élőlány – „a legfurcsább, egyben az egyik legrondább”, ahogyan a botanikus apja, William Jackson Hooker, a kew-i Királyi Botanikus Kert igazgatója minősítette – bokornak vagy inkább jókora moszatcsomónak néz ki, pedig fa, jelesül a fenyőfélék rokona. Egyes tulajdonságai ugyan valahol félúton a zárva-, illetve a nyitvatermők közé sorolnák, de valójában az utóbbiakhoz tartozik. Virágzata tobozcsomót képez, törzse pedig igen kurta, ráadásul el is takarják a földre lelógó zöld és barna szőrök, azaz a növény aljából kinövő két széles (olykor 4-5 méteresre is megnövő) levél vékonyka nyúlványai.Welwitschia mirabilis

Velvícsia a becsületes neve ennek a csodabogárnak, mely kizárólag a Namib-sivatag északi részén él, a legnagyobb (öt-hatezres) tömegben a róla elnevezett Velvícsia-síkságon, Swakopmundtól keletre, a Swakop- és a Kahn-folyó között. Némelyik példány megvan vagy kétezer éves! Családjának egyetlen faja, vizet a leveleivel szív magába. Nemcsak ez a fura növény, hanem a Namib-sivatag egész flórája és faunája (melynek bősége az éghajlat szárazságához képest meglepő) egy különleges, a világ összes sivataga közül egyedül ebben, a 80 millió évével a legrégebbiben tapasztalható jelenségnek köszönheti a létét: az Atlanti-óceántól fúvó nedves és hűvös szélnek, hála az Afrika nyugati partja mellett északnak haladó, az Antarktiszról érkező Benguela-áramlatnak.

Deadvlei - orange dunes

 

Deadvlei („ Halott mocsár”) fehér agyagmedre. A feketévé aszott akáciatörzsek is arról árulkodnak, hogy itt oázis volt valaha, amíg a Tsauchab-folyónak útját nem állták a dűnék.

Ez a szél valósággal beszorul a sivatag meleg és száraz levegője alá, és ködöt képez. A szárazföld irányába haladva, ahol akár 20 fokos különbség is adódhat a nappali és az éjszakai hőmérséklet között, ez a köd szitálás formájában lecsapódik. Ennek cseppjeit a növények magukba szívják, az állatok pedig – például a sakál – lefetyelik a kövekről. Stenocara gracilipesNamíbia egyik jellegzetes állatfaja, a Stenocara gracilipes nevű bogár pedig olyan hosszú hátsó lábakat növesztett, hogy kis híján fejre tud állni, és akkor a hátán összegyűlő vízcseppek szépen belefolynak a szájába. Itt él az ehhez a szélsőséges éghajlathoz alkalmazkodott egyetlen tökféle is: a sivatagi tövistök, mely akár 40 méterre is megnöveszti gyökereit, hogy némi vizet keressen a föld alatt. Ha megtalálta, akkor 15 centisre is megnövő sárga gyümölcsöt növeszt, melyet tüskékkel védelmez.

 

Oryx

A nyársas antilop avagy oryx hosszú, akár másfél méteresre is megnövő hengeres szarvakat visel. Igen jól tűri a hőséget, mivel a testhőmérsékletét akár 400C-ra is meg tudja növelni, hogy csökkentse a folyadékveszteséget.

„Big Dagddy” -Namibia

A „Big Daddy” a legmagasabb dűne a Sossusvlei területen. 

A Nabib-Naukuft déli része zömmel homoksivatag. A sós Sossusvlei-mélyedéstől a park déli határáig narancssárga dűnék húzódnak, melyek a legmagasabbak és leglátványosabbak közé tartoznak a világon; az úgynevezett Big Daddy („Nagy Papa”) 380 méteres. Erre járnak a kecses nyársas antilopok. Egészen más világ a Naukluft-hegység déli része vulkanikus földmozgásokból létrejött szakadékaival. Ezt a területet, a ritka hegyi zebra rezervátumát 1978-ban csatolták a nemzeti parkhoz.

 

Namin-naukluft National Park

A park déli részének dűnéi egészen az Atlanti-óceánig érnek. Színüket a vastartalmú homok oxidációjának köszönhetik. Minél régebbiek a vasoxid-molekulák, annál narancsszínűbb a homok.

A park névjegye

  • Hol található: Erongo, Hardap és Karas körzet az Atlanti-óceán mentén
  • NamibiaMegközelítése: Északról Swakopmundból, délről Lüdertzből
  • Területe: 49 768 km2
  • Alapítva: 1907
  • Állatvilága: elefánt, vándorantilop, hiéna, strucc, gekkó, skorpió
  • Növényzete: tüskés tevefa
  • Útvonalai: Dead Vlei, Sossusvlei, Sesriem-szurdok
  • Éghajlata: sivatagi
  • Mikor utazzunk: március-május vagy augusztus-október
Forrás: Elena Bianchi – A világ legszebb nemzeti parkjai (98-101. oldal) Corvina Kiadó 2016 ISBN 9789631363739

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s