Ciprus

Közzétette:

 

 

Ciprus (Kypros, Cyprus) a Földközi-tenger keleti medencéjének legnagyobb szigete, az Anatóliai-félszigettől délre, a szíro-föníciai partvidéktől nyugatra, a keleti Mediterráneum nagy civilizációinak találkozási pontján helyezkedik el. Természeti kincseinek, elsősorban érclelőhelyeinek gazdagságát mind az Égeikum, mind a Közel-Kelet lakói korán felismerték és igyekeztek hasznosítani; a sziget történeti időkben használt neve maga is a réz, érc szóból származik. E két adottságának köszönhetően Ciprus a bronzkortól kezdve csomópont-szerepet töltött be és kultúráját egymást követő, vagy egymással egy időben a sziget partjain megjelenő, különböző népek befolyása határozta meg. A késő-bronzkorban (Kr.e. 16-11. sz.) Cipruson városias települések köré szerveződő magaskultúra virágzott, amely a görög szárazföld központjaival is szoros kapcsolatban állt; a mykénéi kultúra hanyatlása, majd az ún. „sötét kor” évszázadai alatt jelentős népesség vándorolt be innen a szigetre, a történeti korban is sajátos, helyi görög dialektust beszélő közösségeknek adva életet, amint azt későbbi feliratos emlékek tanúsítják. Ezzel egyidőben föníciai hajósok is településeket alapítottak Cipruson; a sziget így, különböző etnikai eredetű városállamokban élő népességével viszonylagos virágzásban élte át a Kr.e. 11-8. sz. közötti viharos időszakot. A Kr.e. 8. sz. végétől a Kr.e. 6. sz. elejéig Ciprus az Asszír Birodalom függőségébe került, a Kr.e. 6. sz. első felében egyiptomi, majd Kr.e. 545-től perzsa fennhatóság alá tartozott.

 

Magas nyakú, szélesszájú, kihajló peremű amphora.

Magas nyakú, szélesszájú, kihajló peremű amphora, égetett agyag (Kr.e. 7-6. sz. fordulója)
Felületén vörös és sötét színű vízszintes vonalak futnak körbe, a fülek és tövük sötét színű. Fő díszítőmintaként a növénymotívumot az edény két hangsúlyos részére, a nyakra és a vállra festették, a fülek sávjában. A nyakon geometrikus motívumok: fonatminta, lótuszvirág, sakktábla- és háromszög-motívum; az edény vállán lótuszvirág kelyhéből és bimbójából álló sor. Ciprus szigete a Kr.e. 8.sz. végén az asszír birodalom fennhatósága alá került. A hódítás nyomán a fazekasok igyekeztek új uraik ízléséhez alkalmazkodni. A mesterek a jellegzetes ciprusi edényformákat ezért asszír motívumokkal kezdték díszíteni. Az itt látható tárolóedényt kifestő fazekas is az asszír művészet motívumait követve dolgozott, amelynek egyik legkedveltebb mintáját, a lótuszvirágot használta a váza díszítésére.

A politikai hatalom gyakori változásai ellenére úgy tűnik, Ciprus lakosai, közösségei évszázadokon át képesek voltak sajátos, helyi kultúra fenntartására: a sziget tárgyi emlékei a környező népek művészetének számos elemét befogadó, hasznosító, ám egyéni hangú művészeti kultúráról tanúskodnak. Ciprus régészeti leleteit nagyjából a görög világ korszakait követő kronológiai beosztásban tárgyalják. Jellegzetes bronzkori kerámia-anyaga és fémművessége, a bronzkor végén a mykénéi művészet hagyományát tovább éltető vázafestészeti és kisplasztikai emlékei; görög és közelkeleti hatásokat ötvöző geometrikus vázafestészete; mezopotámiai, egyiptomi, föníciai, illetve keleti görög elemekből sajátos formanyelvet létrehozó archaikus kori szobrászata csak a Kr.e. 6. sz. végére került teljesen görög hatás alá; a klasszikus és hellénisztikus kori Ciprus művészetére már teljes egészében a görög stílusirányzatok követése jellemző.

 

Kézidobon játszó alak szobrocskája Álló alakot mintázó szobrocska Arany fülbevalópár bikafejes alakú függővel

Kézidobot maga elé tartó, meghatározatlan nemű alakot ábrázoló, ún. “hóember”-technikával, azaz kézzel formált agyagdarabok egymáshoz tapasztása révén készült figura. A lefelé kiszélesedő ovális talapzat alatt hengeres lyuk látható, amely vagy az égetés során a levegő eltávozására szolgált, vagy pedig arra utal, hogy a figurát egy pálca segítségével mintázták meg. Alighanem eredetileg is festetlen. / A mindkét kezét csípőre tevő, feltehetően női alak testét korongon formálták meg, fejét, orrát, karjait és a füle mögött hajfürtként a vállára omló homlokszalagot viszont kézzel mintázták. Festéséhez két színt használtak (ez a sajátosság csoportjának egyik jellemzője). Feketével jelezték a szemet, a szemöldököt, a vállon és a karon futó kettős sávozást (ami talán ékszerként értelmezhető), valamint az ujjakat és a deréktól lefelé futó két függőleges vonalat. Vörös színnel festették meg az orrot, az állat, egy foltot a bal orcán, a homlokszalagot, valamint a könyökön, a mellkason és a térdnél lévő vízszintes sávokat. A figura hátsó oldala festetlenül maradt. / Összetartozó, azonos technikával készült üreges szkhématikus bikafejeket (bucranium) ábrázoló arany fülbevalópár. A bikafejeket formából préselték és utána egymáshoz illesztették a darabokat, majd kettős függesztő korong segítségével egy aranydróthoz kapcsolták őket. Elterjedése Ciprus szigetére korlátozódik, bár egyetlen példány ismert Euboia szigetéről egy mykénéi kamrasírból is. A budapesti fülbevalópár a régészetileg keltezett hasonló darabok alapján a ciprusi késő-bronzkor idején készülhetett.

 

Bencze Ágnes (2004) Szépművészeti Múzeum

 

One comment

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s