A modern filmművészet egyik legnagyobb hatású egyénisége

Közzétette:

 

 

1918. július 14-én született Ingmar Bergman

… a teória sohasem érdekelte, a szeretet hiányáról viszont mindent tudott. ”

“Ingmar Bergman könyörtelen igazságkereső, aki nem kímél senkit és semmit, legkevésbé önmagát. A lényeget kutatja mindenben, témái az emberi lét alapkérdéseit feszegetik.

Filmjeinek mondanivalója nem csupán a nézőket, az alkotókat is megérinti – többen ma is példaképüknek tartják, hiszen az élen járt azok között, akik felismerték, hogy a film nem csupán a szórakoztatás eszköze, hanem önálló művészet.”

forrás: Makkai Nóra: Ingmar Bergman életrajza (ekultura.hu)

 

Ingmar Bergman

Ingmar Bergman (Uppsala, 1918. július 14. – Fårö, 2007. július 30.)

“Bergman, Tarkovszkijjal, vagy Godard-ral ellentétben, nem volt filozófus-szerző, és ez nyilatkozataiból is jól látszik. Nem voltak nézetei politikáról, történelemről, vallásról, és semmilyen különös filozófiai témáról. Ezt mondja erről ő maga 1968-ban: „…sohasem kötődtem semmilyen ideológiához. Képtelen vagyok erre. Számomra semmi ilyesmi nem létezik. (…) A dolgokat illető alapvető nézetem az, hogy semmilyen alapvető nézetem nincs a dolgokról. A rendkívüli dogmatizmusból indultam, és az életet illető nézeteim fokozatosan szertefoszlottak.” (Bergman on Bergman, 17. oldal) Nem véletlen, hogy Fellini annyira közel érezte őt magához, hogy még egy közös filmet is terveztek.

Ha megvonjuk az életmű most már teljességének a mérlegét, az látszik, hogy Bergmant mindenek felett egy dolog érdekelte: miért nem tudnak az emberek boldog családban, szeretetben élni? Mi hiányzik belőlük és a körülötte levőkben ehhez? Miért elkerülhetetlen, hogy az egyik ember pokollá tegye a másik életét, akit annyira szeretne szeretni? És végül: hogyan lesznek az így felnőtt gyerekekből felnőttek, akik ugyanezt adják tovább saját gyerekeiknek?

Ha mindez filozófiai mélységűnek tűnik, csak azért van, mert olyan sok ember ismer rá saját problémáira abban a lelki horrorban, amely filmjeit gyakran jellemzi, hogy úgy tűnik – és az egzisztencialista filozófia ezt megerősíti –, ez maga a modern világ condition humaine-je. Pedig Bergmannál emögött nincs filozófia, csak egy boldogtalan, de nagyon gazdag emberi sors tapasztalata és a páratlan művészi tehetség.”

(forrás: Kovács András Bálint: A lélek mélyéről)

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s