Hunyady Sándor – Fiatal házaspár

Közzétette:

 

 

A férj óvatosan kibújt a paplan alól, hogy a felesége álmát ne zavarja. Aztán az ágy szélére ült. Egy pillanatig gyöngéden nézte az asszonyt. “Hogy alszik a drága!” – majd lábát a papucsba dugta, és kiment a fürdőszobába. Gyorsan megmosdott, és utána langyos vizet bocsátott a kádba. Amíg a fürdő készült, visszatért a szobába. A szoba egyik szöglete spanyolfallal volt eltakarva. Ott volt a kitchenett, modern áldása minden New York-i kislakásnak. A férj meggyújtotta a gázlángot a rostély alatt, föltette főni a kávét. A kitchenetthez tartozó apró, fali jégszekrényből elővette a vajat s a lazackonzervet, szendvicseket csinált. Egy tányérkára néhány szelet ananászt és három gondosan kiválasztott őszibarackot tett. Megterítette az asztalt.

Az asszony még mindig aludt, mert a férj oly halkan mozgott körülötte a szobában, mint egy félénk moly. Most az ágyhoz lépett, és gyöngéd csókkal ébresztette föl a feleségét:

– Talpra, Millykém! A fürdő készen van, és a reggeli is mindjárt készen lesz!

Az asszony ásított, nyújtózott, kidörzsölte szeméből az álmot. Első öntudatos mozdulata az volt, hogy a cigaretta után nyúlt és rágyújtott.

– Ne cigarettázz, drágám, éhgyomorra! Egészségtelen! – mondta könyörgő hangon a férfi.

Az asszony nem is felelt erre a megjegyzésre, unta már, hiszen házasságuk első napja óta minden reggel elhangzott. Kifutott a fürdőszobába, amelynek ajtaján keresztül egy pillanat múlva hallani lehetett, milyen energikusan prüszköl a vízben.

A férfi mosolygott. Milyen jólesik hallgatni ezeket a kedves fürdési zajokat olyan valakitől, akit szeretünk.

Míg Milly fürdött és öltözött, megterítette az asztalt. Megvetette az ágyat, és visszaküldte a falba. Az ágy eltűnt. Valóságos jótétemény az a friss lakástechnika, hogy egy gombnyomással nappalivá lehet átalakítani a hálószobát. A vacuum cleanerrel összeszedte a szőnyegről az elszórt cigarettahamut. Milyen rendetlen az a Milly, hogy nem törődik vele, hova veri le a hamuját. Kinyitotta a szellőztetőablakot. Kitöltötte a kávét.

 

lenyithato-agy_450x

 

Az asszony friss levegőben, rendesen kitakarított szobában ülhetett oda a reggelizőasztalhoz.

Szürcsölték a kávéjukat. A férj slafrokban volt, a felesége utcára öltözködve, már a kalapját is föltette.

– Ma sem jössz haza löncsre? – kérdezte félénken a férfi.

– Tudod, hogy nem lehet! – felelte Milly.

A férj sóhajtott.

– Ne sóhajtozz így mindig! – mondta idegesen az asszony.

– Jól van, nem sóhajtozom! – bólintott a férfi, és szomorúan lehajtotta a fejét.

Az asszony lenyelte az utolsó korty kávét, felállt, homlokon csókolta a férjét, hóna alá fogta a retiküljét, és megindult az ajtó felé.

A férfi utánaszólt:

– De diner-re csak hazajössz?

– Igen!

– Becsületszavadra?!

– Ne kínozz, drágám! – tért ki az egyenes válasz elől Milly, és elrohant, mint akinek sürgős dolga van.

Az asszony harmincéves volt, és hivatalba járt. Bonyolult hivatala volt, a gyorsírástól és gépeléstől kezdve, összekötve a publicisztikával és a politikával. Férfias munka, de elég szépen keresett vele, hetenként hatvan dollárt. A férj csak huszonhat éves volt és zeneszerző. De eddig még nem sikerült neki semmi. Dalait nem vették meg a kiadók. Zongoraleckéket adott kezdőknek, akik ötven centet fizettek egy óráért. A házaspár a Washington square közelében lakott, egy harmincemeletes új házban, amelyben megszámlálhatatlan skatulyaszerű, teljesen egyforma kislakás volt.

Egyedül maradva a férj gumikesztyűt húzott és elmosogatott. Nagyon szorgalmas volt a házmunkában, de azért gondosan ápolta magát, tudta, hogy Milly milyen kényes bizonyos dolgokban.

Amikor mindennel készen volt, egy kicsit olvasott, egy kicsit unatkozott. Tizenegykor érkezett egy tanítvány. Egy tehetségtelen és buta tizenhat éves fiú, miért kell az ilyennek zenét tanulni? Tizenkettőig kínlódott a tanítvánnyal a zongoránál, akkor a fiú elment.

Elérkezett a löncs ideje. A férj határozottan éhes volt, gyöngén reggelizett, mert mindig szégyellt sokat enni Milly jelenlétében. Most behozta a mulasztást. Zöldborsós konzervcsirkét evett, sajtot, gyümölcsöt, szilvatortát. Löncs után újra rendbe rakta az edényt. Rágyújtott. Egyetlen cigarettát szívott egész nap.

Tétlenül ült, merengett, majd valami dal foszlányai keltek föl lelkében. “Úgyis hiába” – gondolta búsan, de azért mégis a zongorához ült, eljátszotta, aztán le is kottázta a dalt, testet adva a muzsikának.

Öt óra lett. Új kötelességek ideje. Le kellett vinni Jimet, az édes kis drótszőrűt, Milly kedvencét a szükséges egészségügyi sétára. Felkötötte a kutya nyakörvét, kezébe fogta a zsinórt, és lement a térre, leült egy padra, ahonnan látni lehetett Washington diadalívét és az autóbuszmegállót.

Elszórakozott azzal, hogy nézte a pad körül játszadozó kutyát és az autóbuszra várakozó embereket. Egy szép, karcsú néger lány ment el előtte, és kihívóan ránézett. A férfi sokszor észrevette már, hogy hatással van a néger nőkre. “Talán a szőke hajam és a kék szemem miatt vagyok az esetük” – gondolta szelíden, minden hiúság és frivolság nélkül.

Mikor úgy találta, hogy Jim már eleget játszott, zsinóron vezetve a foxit, elment nyiratkozni a borbélyhoz. Sokáig elfecsegett a segéddel. Voltaképpen ez volt az egész napi társasélete.

A borbély után három-négy környékbeli boltba nézett be, háztartáshoz való holmikat vásárolni. Nehéz vevő volt, mint a pedáns nők. Alkudozott, válogatott, összefogdosta a holmikat.

Abban a boltban, ahol teát vett, nagyon szép lány ült a kasszában. Az a bizonyos öntudatos, fiatal amerikai nő, aki úgy érzi, hogy joga van szabadon rendelkezni a személyével, mert ő is ember, megkeresi a kenyerét. Régi flörtjük volt. A lány egyszer formálisan felajánlotta magát a fiatal szőke zeneszerzőnek. Töltsenek együtt egy szabad estét. A férj akkor szemérmesen elpirult, és visszautasította a szerencsét. A lány egy kicsit megharagudott a gyáva fiúra, de azért maradt közöttük valami bizsergés, messzi lehetősége egy édes kalandnak. A férj, amikor a kasszához lépett és ránézett a szép, kreolbőrű olasz lányra, gondolt is rá, hogy Milly, amilyen haszontalan, ahogy elhanyagolja, megérdemelné, hogy megcsalja. De aztán elhárította a csúf gondolatot. Túlságosan erős volt hűsége és becsületes szerelme. Kalapot emelt, és telirakva tizenöt apró csomaggal, az ugrándozó kutya kíséretében kiment a boltból.

Úgy számította, hogy feleségének hét órára feltétlenül haza kell érkeznie. Ehhez tempírozza a vacsorát, amelyet megint ő készített el. Az asztal közepére, egy üvegvázába néhány szál kaliforniai jácintot tett, a virágot is este vette, a boltokban tett körútján.

Elmúlt hét óra, Milly nem jött. Esztendőknek tűnő, feszült és kínzó várakozás után, negyed nyolckor megszólalt a telefon.

Az asszony jelentette, hogy diner-re sem jöhet haza, fontos dolga akadt. Nem lehetett sem veszekedni, sem kérdezősködni, Milly rögtön letette a drót túlsó végén a kagylót, amikor a mondatát befejezte.

Keserves órák következtek. Fájdalmas töprengés azon, hogy miért nem jön haza Milly? Nem kell neki az otthon? Megunta volna már? A féltékenység nyomasztó érzése vett erőt rajta. Majd vad düh fogta el. Eszébe jutott a szép pénztároskisasszony. Keserűen megbánta, hogy nem szűrte össze vele a levet. De bosszúvágya nem tudott birkózni a Milly iránt érzett szerelemmel. Újra ráborult a szomorúság. De dolgozni nem tudott, kedvét szegte a gyász. Csak ült, a levegőbe bámult, és azon tűnődött, hogy sok bajnak elejét venné, ha gyermekük születne. Ő készen áll a dologra, nem törődik a gyerekkel együtt járó sok gonddal, de Milly hallani sem akar róla, hogy valami korlátozza a függetlenségét.

Tizenegykor szomorúan megette a kihűlt vacsorát, elmosogatta az edényt, aztán megfürdött. Fésülködés közben bánatosan nézte arcát a tükörben. Úgy találta, hogy méltatlanul hanyagolják el, hiszen csinos. Nemcsak a néger nők pillantása, hanem a tükre is megmondja neki.

Lefeküdt, olvasni próbált.. De figyelmét nem kötötte le a könyv. Eloltotta a lámpát. Álmatlanul feküdt, mozdulatlanul. A szíve nehéz volt. Szorongott. A bánat úgy bujkált benne, mint a reumás ember tagjaiban a fájás.

Éjfél után kettő tájban halk neszt hallott. Kulcs fordult meg a zárban. Milly érkezett haza, végre. Nagyon csöndesen jött be a szobába, és nem gyújtotta meg a villanyt. Sötétben vetkezett le, és a párnán tapogatózva kereste meg a hálópizsamát. Ezzel a gyöngédséggel jó pontot szerzett asszonyosan. Amikor a paplan alá bújt, a férfi félig már megbocsátott. Milly haja cigarettafüstszagú volt, whiskyt lehelt. A férfi közel járt hozzá, hogy megkéri a feleségét, mosdjon meg, mielőtt lefekszik. De megszeppent, nem mert szólni, hátha veszekedés lenne belőle.

Szusszant egyet, tette magát, mintha most ébredt volna föl.

– Hány óra? – kérdezte ásítva.

– Tizenkettő! – hazudta Milly.

– Nem igaz! Tizenkettőkor még ébren voltam!! – mondta a férfi. – Mindjárt hajnalodik! Hol voltál? Kikkel? Meg lehetne gyújtani a leheletedet!

– Ne murizz, drágám! Dolgom volt!

– Dolgod volt?! Ittál! Kikkel ittál?! – kérdezte fájdalmas gyanakvással a fiú.

Milly nevetett:

– Csak nem vagy féltékeny, te buta?! Hiszen szeretlek! – ezt úgy mondta, hogy utolsó szavait már meleg hangsúly színezte. A férfi hirtelen elfelejtette a magányos este szenvedéseit. Öröm és bizalom töltötte el. Alázatosan engedte, hogy Milly, aki átnyúlt hozzá, megölelje a nyakát, és gyöngéden magához vonja fejét a másik párnára.

Hunyady Sándor – Bakaruhában (Válogatott novellák)

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s