Közzétette:
Az 1392-ben alapított Csoszon-dinasztia több mint 500 éven át uralkodott Koreában. Kínai Ming-hatás alatt sajátos kultúra alakult ki itt, valamint saját koreai írás is.
Miután I Szonggje tábornok megdöntötte a Korjo-állam utolsó királyának az uralmát, megalapította a Csoszon-dinasztiát, felvette a Tedzsó uralkodói nevet, és székhelyét áttette Hanjangba (a mai Szöülba). Utódai több mint 500 éven át, egészen Korea 1910-es japán megszállásáig hatalmon maradtak. A dinasztia szoros kapcsolatban állt a kínai Mingekkel (1368-1644), akik a Csoszonok Koreáját vazallus államnak tekintették. Ebben a korban számos jele van a kínai befolyásnak, nem utolsósorban az, hogy a buddhizmus helyett egyfajta konfucianizmus lett az államvallás. Mindemellett a művészetben elsősorban a koreai hagyományok érvényesültek.
Szonggje, uralkodói nevén Thedzso
A Főnixtrón, a Csoszon (Joseon)-királyok trónja a Kjongbok (Gyeongbok) palotában.
Az 1392-ben alapított királyi porcelángyár fellendítette ezt az iparágat , mely számos őshonos motívummal is dolgozott. Az 1440-es években jött létre a koreai ábécé, a hangul.
Szodang (Seodang), falusi iskola. Rajz a 18. századból
Nyelv és írás
A hangult Szedzsong király uralkodása alatt találták ki a kínai írásjelek felváltására, amelyek nem voltak alkalmasak a koreai hangok jelölésére. A hangul a kínaival szemben kifejezetten fonetikus írás. A kínai írásjeleket ennek ellenére továbbra is használták mind a hivatalos iratokban, mind az irodalomban.
csungin (jungin), a tulajdonképpeni középosztályt ábrázoló festmény
Művészet és kultúra
A Csoszon-kori Korea magaskultúrája: a költészet, festészet és porcelángyártás kínai hatás alatt állt, az egyszerű emberek viszont a saját hagyományaikat szerették. A legkiválóbb kézműveseket a királyi udvar pártfogolta, a többiek a piacra dolgoztak. Az elit körében kevésbé volt népszerű a színház, amelyet alantas szórakozásnak tartottak.
puncshong (buncheong) palack, fehér porcelán teakiöntő, barna díszítésű fehér porcelán
An Gjon (Ahn Gyeon): Mongju tovondo (Mongyu dowondo ) („Álomutazás a barackvirágföldre”)
Koreai buddhista függő festmény a 18. vagy 19. századból
Ruha és ékszer
Koreában olykor a divat is az egyszerűség konfuciánus elvét követte, akár a társadalmi élet számos más aspektusa. Célszerűen tervezett tárgyakat gyártottak kevés díszítéssel. A porcelán is a mindennapi élet része volt, és használata elterjedt a királyi udvarból az egyszerű háztartásokba is.
Sszuge cshima (Sseugae chima), amivel az alacsonyabb rangú nők takarták le a fejüket, ha utcára léptek
Háztartás
Koreában a dísztárgyakon gyakran találunk természeti motívumokat, melyek sokszor tanúskodnak a Ming-kori kínai hatásról. Nem képeztek kivételt ez alól az otthoni berendezési tárgyak sem.
A kései Csoszon (Joseon)-időkből származik a ma népszerű pibimbap (bibimbap), a „kevert rizs”
A szuraszang (surasang), azaz a királyi étkezőasztal
Forrás: Az emberiség története (232-233. oldal) Corvina Kiadó 2015 ISBN 978 963 13 6315 9
Képek: Wikiwand
