Udvari ötvösség és reprezentáció

 

 

1367-ben Nagy Lajos kápolnát alapított a magyar hívek számára Aachenben, amely az Alpoktól északra a legfontosabb zarándokhelynek számított a késő középkorban, s ahol ekkor már javában folyt IV. Károly jóvoltából az új szentély építése. Az ekkor felvett leltár szerint a magyar kápolna felszereléséhez ereklyetartók, gyertyatartók és táblaképek is tartoztak.

 

palástcsat

Palástcsat az aacheni magyar kápolna felszereléséből, 1367 előtt. Aachen, Domschatzkammer

Mariazelli Madonna

Madonna mariazelli zarándoktemplomban, 1360-as évek, Mariazell, Schatzkammer

 

E kincs részeként maradtak meg azok a nagycímeres ékszerek is, amelyeket korábban csatként, újabban valamilyen rátétként, talán könyvdíszként határoztak meg. Vecsernyepalástcsatok voltak viszont a kisebb, magyar és lengyel címerrel díszített ékszerpárok. A táblaképek, melyeket a XVIII. században teljesen újrafestettek, számunkra inkább kereteik és fémrátéteik miatt érdekesek. Ezeknél hitelesebben őrzi eredeti állapotát a mariazelli Madonna-kép, mely felismerhetően ugyanennek a sorozatnak – vélhetőleg az Erzsébet anyakirályné tulajdonában volt, Szent Lukácsnak tulajdonított ikon másolatainak – volt része. Az Anjou udvar ugyanis címereivel azonosítható adományait rendre elhelyezte a zarándokok által látogatott központokban, ezzel jámborságáról és egyszersmind reprezentációs igényéről téve tanúbizonyságot. Ehhez a tevékenységhez sorolandók a római Szent Péter-templomnak tett, mára elveszett adományok éppúgy, mint a dalmáciai Zárába és Traúba (Trogir) került koronák. Zárában 1380-ban Franciscus Mediolanótól Szent Simeon számára nagyszabású ereklyetartó-szekrényt is megrendelt az ifjabb Erzsébet királyné, rajta többek közt Nagy Lajos zárai bevonulásának ábrázolásával. Az itt fennmaradt koronának a párja pedig Váradon Mária királynő vagy Zsigmond sírjából került elő: feltehető, hogy ide, Szent László kegyhelyére is adományként került, s később vált halotti koronává. Az Anjou kori udvar csillogásához a hazai ötvösség termékein kívül olyan külföldi darabok is hozzájárultak, mint Erzsébet királyné házioltára, a párizsi transzlucid zománcművesség remeke az 1340-es évekből, amelyet az özvegy királyné kedvelt óbudai klarisszáira hagyott (ma New York, Metropolitan Museum). E korban igen fontos a heraldikai reprezentáció, mint Nagy Lajos király keresztjén (Bécs, Weltliche, Schatzkammer), melynek régiesebb felső részére éppúgy címerek kerültek, mint a modernebb kereszttalpra. Pár éve egy budavári középkori kútból Anjou-címerrel díszített kárpit is előkerült, ahhoz hasonló, amilyet Károly Róbert 3. kettős felségpecsétjén ábrázoltak.

 

Írta: Szakács Béla Zsolt
Forrás: Bellák Gábor – Jernyei Kiss János – Keserű Katalin – Mikó Árpád – Szakács Béla Zsolt – Magyar művészet (77. oldal Corvina Budapest, 2009 ISBN: 9789631358711

A Kiadó engedélyével

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s