Itt és most

Közzétette:

 

 

Képzőművészet. Nemzeti Szalon

 

Mióta a képzőművészet a széles polgári nyilvánosság elé lépett, azóta forrong, melyek lennének ezen nyilvános bemutatás igazán hathatós formái. A 17. századtól Párizsban működő, évente-kétévente megrendezésre kerülő Szalon, s annak szellemi-szervezeti keretét adó Akadémia történetét viták és botrányok kísérik. Miközben a kiállítások nézőszáma legjobb pillanataiban elérte az egymilliót. A közönséget tehát érdekelte – s bátran leírható – máig érdekli, amikor az adott kor élő művészetének széles körét áttekintheti egyetlen kiállítótér falain. Ez a gondolat motiválta a Magyar Művészeti Akadémiát, hogy a 2013-ban tulajdonába átadott Műcsarnokban újra meghonosítsa a nemzeti szalonokat.

 

képzőművészet_350x

 

Minden tavasszal egy-egy szalonnal kapcsolódik a közel százhúsz éve a budapesti Hősök terén működő patinás, a nagyközönség által kedvelt intézmény a magyar főváros szezonkezdő fesztiváljához. A négyéves ciklusban egymást követő szalonok az építőművészet, a képzőművészet, a média- és fotóművészet, illetve a tervező- és iparművészet átfogó bemutatására vállalkoznak. A klasszikus párizsi szalontól eltérően a budapesti Nemzeti Szalon nem követi a beadás-zsűrizés hajdani gyakorlatát. Nem is igen tehetné. Csak a képzőművészetet hozva föl példaként: ma a Kárpát-medencében több ezerre tehető a színvonalas alkotómunkát folytató festők, szobrászok, grafikusok száma. Így a Nemzeti Szalonokat felkért kurátorok, egy-egy szakterület szakértői állítják össze tudásuk, sok évtizedes tapasztalatuk alapján gondolatilag legalábbis a teljesség igényével.
A 2015. évi Nemzeti Szalon az elmúlt tíz esztendő magyar képzőművészetének áttekintésére vállalkozik. Kurátora N. Mészáros Júlia, a győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum művészettörténésze (korábban a győri városi múzeum igazgatója), aki kiállítások hosszú sorának megszervezésével, s egy nemzetközi grafikai biennále kezdeményezésével bizonyította már tájékozottságát, szakmai rátermettségét.
A Műcsarnok a 2014-ben megrendezett, több mint húszezer nézőt számláló építészeti szalonja után 2015-ben Itt és most című kiállításával képzőművészetünk hagyományosabb területein az ezredforduló utáni rövid időszak releváns jelenségeit, jellemző alkotásait és kevésbé ismert dimenzióit kívánja láttatni. A mai magyar művészetet a főváros művészeténél tágabb relációba, a magyar művészetet nemzeti kontextusba helyezi. A progresszivitás fogalmát a radikálisan új művészeti invenciónál és az expanziónál szélesebben értelmezi. A képzőművészet belső folyamatait meghatározó egyéni alkotói stratégiák objektivációinak innovatív mozzanataira koncentrál. Lehetőséget kíván teremteni a kanonizált és nem kanonizált művészeti alkotások új nézőpontból való együttlátására, azonos szempontok szerinti áttekintésére, a valószínű új jelenségek felismerésére, fajsúlyosságuk felmérésére, a mai művészethez való új viszonyra.
Bár a bemutatott művek keletkezési idejüket, származási helyüket és sokféleségüket tekintve lefedik az elmúlt tíz évet és ezen időszak új képzőművészeti jelenségeit, jelen kiállítás nem vállalkozhat többre, minthogy új nézőpontot kínáljon e rövid időszak komplex egészhez mért, finom eltéréseinek az észleléséhez.
A tárlat a legutóbbi időszakban született, új művészi stratégiákat, friss gondolatokat, újító ötleteket és eredeti kritikai reflexiókat megtestesítő művek speciális sajátosságait – pl. egyéni alkotási módszerek, indirekt intellektuális teljesítmény, a művészi gondolkodás, nézőpont és/vagy látásmód egyedisége, a téma feldolgozásának kivételessége, formai, technikai, anyaghasználati különlegességek, technológiai újítás, eltérő nyelvi minták, új nyelvhasználat vagy kétnyelvűség stb. – térképezi fel. Segít megtalálni közülük azokat az alkotásokat, amelyek a kortárs magyar képzőművészet pillanatnyi változására hatnak vagy a változásra hatás lehetőségét rejtik. A mostani képzőművészet megelőző időszakoktól eltérő, új jelenségeinek a kitapintása, elemzése és értékelése új interpretációkhoz vezethet, amelyek kiegészíthetik, módosíthatják a kortárs magyar művészetről kialakult eddigi képünket, finomíthatják a mai művészetről való gondolkodásunkat és kiterjeszthetik esztétikai érzékenységünket.
A Kiállításhoz tartozik a Tár.hely elnevezésű nyílt begyűjtésű netes mustra. Több mint hétszáz alkotó töltötte fel szakmai életrajzát és digitális képanyagát a Műcsarnok weboldalára. A kurátor munkáját segítő és a nagyközönség számára a kiállítótérben, illetve a katalógusban a kiállítás tágabb kontextusát felvázoló gyűjtemény felfogható egyfajta Salon des Indépendant-nak, független, zsűri nélküli szalonnak is.

 

MEGNYITÓ

2015. április 25., szombat 15 óra
Köszöntőt mond: Professor emeritus Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke
A kiállítást megnyitja: dr. Hoppál Péter, kultúráért felelős államtitkár és Fertőszögi Péter művészettörténész, a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány kuratóriumának elnöke
Zene: Borbély Mihály Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zenész – tárogató
Kurátor: N. Mészáros Júlia
A KÉPZŐMŰVÉSZETI SZALON A TAVASZI FESZTIVÁLLAL KÖZÖS PROGRAM

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s