Misszionáriusok Magyarországon

Közzétette:

 

 

Világegyház Magyarországon

Száz év a missziókért

 

 

Száz évvel ezelőtt azért jöttek Magyarországra a verbiták, hogy az ezer éve keresztény országban lelkes misszionáriusokat toborozzanak a Krisztust nem ismerő népek közötti hithirdetésre. Mára a hazánkba érkező verbiták célkitűzése alapjaiban megváltozott. Számos olyan terület van a Földön, ahol a lakosságnak csak kisebb része ismeri Krisztust. Ez ma már Európára is igaz, itthon is tapasztalhatjuk ezt. Erről tanúskodik a papság számának drámai csökkenése, a lakosság jelentős részének hiányos vagy éppen teljesen hiányzó tudása a kereszténységről, és sokak életvitele is.

 

Szent Arnold Janssen

Szent Arnold Janssen (1837 – 1909) német pap (alapító)

 

Amikor a kilencvenes évek rövid vallási fellángolása véget ért, és a hivatások száma tartósan alacsony maradt, az Isteni Ige Társasága magyarországi vezetésének is megoldást kellett keresnie erre a helyzetre. Az elöljárók elsőnek természetesen a hozzánk térben és kultúrában legközelebb álló két tartományhoz, a lengyelhez és a szlovákhoz fordultak segítségért. Így jött hazánkba a Felvidékről 1999-ben az akkor még testvér Juhos Ferenc atya, majd a következő évben Lengyelországból Burbela Gergely atya. Mára mindketten elérték a provinciában a legmagasabb tisztséget, a tartományfőnöki hivatalt. Ez természetesen inkább felelősségteljes, kemény munkát jelent, mint méltóságot.

Hamarosan nyilvánvalóvá vált azonban, hogy ezen az úton nem lehet továbbhaladni, mert a hivatások száma nemcsak itthon, hanem egész Európában általánosan csökken. Így végül is a helyzet kényszerítette rá az elöljárókat arra, hogy Magyarországra is az Európán kívüli területekről kérjenek misszionáriusokat, felülemelkedve a félelmeken, melyek nem a külföldi rendtestvérekkel kapcsolatban éltek bennük, inkább a maguk tapasztalta itteni nehézségekből táplálkoztak. Hála Istennek és a magyar hívek befogadókészségének a félelmek alaptalannak bizonyultak. Sőt, mivel kezdetben törték a magyar nyelvet, és így a megértésükhöz különösen is figyelni kellett, mondanivalójuk sokszor mélyebb befogadásra talált az emberekben, mint sok magyar anyanyelvű pap szavai.


Amikor az első indonéz testvérek megérkeztek, többen kérdezték: ezzel szeretnénk segíteni a hazai paphiányon? Erről szó sincs, hiszen egyetlen missziós területet sem lehet hosszú távon csupán kívülről segíteni, ha az ott élők nem ismerik fel Jézusban a Megváltót, az evangéliumban az örömhírt, és így nem segítenek önmagukon. A külföldi misszionáriusok munkája ennek csak elindítója lehet.

Messziről jött rendtársaink szolgálata hazánkban sokkal összetettebb, mint azt gondolnánk. Csak egy részük érkezett ide végzett papként, a többiek azzal a szándékkal jöttek, hogy Magyarországon tanuljanak, sőt voltak, akik eredetileg csak két-három évet szerettek volna itt eltölteni valamilyen karitatív munkával, s csak később kérték, hogy itt folytathassák a máshol már megkezdett tanulmányaikat. A hazánkban tanulók között volt, aki továbbment, hogy egy Magyarországnál nehezebb missziós területen szolgáljon, ami végül Kuba lett. Így elmondhatjuk, hogy bár magyar misszionáriust csak keveset tudunk adni a világ egyháznak, de a hithirdetés ügyéhez hozzájárulunk azzal, hogy segítünk az arra jelentkezők képzésében.

 

misszionáriusok

 

A fogyatkozó papságot megsegítő lelkipásztori szolgálaton túl még egy ajándékkal jár, hogy Magyarországon külföldi, sőt nem európai országokból származó papok dolgoznak. Egyházunk az elmúlt évszázadok során nagyon „belterjes” és ezért fáradt lett. Sokszor szinte alig szétválaszthatóan összenőtt a vallás és a kultúra, ami bizonyos esetekben helyes és jó, máskor viszont kifejezetten káros számunkra. A kereszténységről, a katolicizmusról sokszor úgy gondolkodunk, hogy azt csak abban az ezeréves formában lehet megélni, ahogyan azt őseink is tették. Azzal, hogy Ázsiából, Afrikából és a világ minden sarkából jönnek hozzánk misszionáriusok, megismerhetjük és átérezhetjük azon területek kereszténységét, ahol a csupán száz-kétszáz éves egyház sokszor most is üldözések közepette, de még is hallatlan örömmel éli meg Krisztushoz tartozását. Általuk még inkább megérthetjük, ki is számunkra a megtestesült Isteni Ige, mit ajándékozott nekünk, és megtapasztalhatjuk azt is, amit őseink tudtak, de mi már elfeledtünk.

 

 

Szeplőtelen Szűz Mária Szolgálóleányai

 

A Szeplőtelen Szűz Mária Szolgálóleányai hivatását a szociális, karitatív munkában fejti ki. A rend jelmondata: „Igen, jelen vagyok!” A bencés lelkiségű közösséget 1971. november 23-án Dr. Joseph Kundukulam trichuri püspök alapította India Kerala tartományában a rászorulók szolgálatára. A rend lelki vezetője Joseph Vilangaden püspöki titkár, aki az – 1998-ban elhunyt – alapító főpásztor szándékát valósítja meg a rend által. A rend tagjai egyházi intézményekben dolgoznak, mint hivatásos és képzett munkatársak: leányanyákkal, árvákkal, szellemi és testi fogyatékosokkal, leprásokkal, fekvőbetegekkel, elme-betegekkel, öregekkel, AIDS betegekkel és nyomornegyedben élőkkel foglalkoznak.

Jelenleg 39 közösségben (32 India-szerte, 5 Kenyában és 2 Magyarországon) 239 nővér él, és 24-en készülnek a szerzetesi hivatásra. Magyarországon 1994. június 5-én négy nővér telepedett le Dr. Kis György nyugdíjas esperes-plébános meghívására, Bakonyszentlászlón. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat házában öregeket gondoznak, és a falu családjait, betegeit, egyedül élőit látogatják.

1997-ben további négy nővér érkezett Adonyba Dr. Takács Nándor székesfehérvári püspök meghívására. Az itt szolgáló nővérek tevékenysége: házi beteglátogatás és gondozás, lelkigondozás; az iskolai hitoktatásban, a napközi foglalkoztatásban, az óvodai gondozásban való részvétel, a plébánia életének és munkájának segítése. A szolgálat Lendvay Zoltán plébános, és a háziorvosok: Dr. Kőbányai János és Dr. indiai-nővérekGlaszhütter Csaba támogatásával és részben irányításával történik.

Rendi ruhájuk az indiai viselet, a szári, Magyarországon a téli időszakban szürke anyagból, ünnepi időszakban  fehér anyagból készült ruhákat viselik.

Egyházjogi státusza: egyházmegyei jogú apostoli élet társasága.
A közösség jogi személy.

Egyházjogi státusza: egyházmegyei jogú apostoli élet társasága.
A közösség jogi személy.

A közösség nemzetközi központja:
St. Christinas Home
Rev. Sr. Elsy Chazhoor
Cím: Nirmala Generalate Ayyapankavu PO Trichur-

680751 Mulayam. Kerala. India

A közösség magyar központja:
Sr. Annie Manjaly
2457 Adony, Kossuth u. 15.
Tel./Fax: (25)230-450
E-mail: szmg@invitel.hu

 

Forrás: adony.hu, Új Ember
Fotók: adony.hu, verbita.hu

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s