Közzétette:
A királyi udvar az idegenből érkezett királynék és kíséretük, valamint a diplomáciai kapcsolatok miatt mindig is érzékenyen reagált a művészetekben bekövetkező változásokra, amit a legkönnyebben alkalmazkodó műfaj, az ötvösség termékei jelezhetnek a legérzékletesebben. Különösen igaz ez II. András (1205-35) és IV. Béla korára. IV. Béla lengyel fejedelmekhez férjhez adott lányaihoz köthetünk három koronát: kettőből kereszt készült Szent Kinga szándékából a krakkói székesegyház számára, egy harmadik Płockban található, s talán Jolántáé volt. E rangos darabok stílusa, melyet a térbeli indadísz és lovagi jelenetek alkalmazása jellemez, más emlékeken is érzékelhető, mint a havasalföldi goranui vagy a bajnai palástcsat, mely e divat elterjedését mutatja az arisztokrácia körében. Ezzel párhuzamosan jelen volt az a stílus is, melyet az esztergomi eskükereszten burjánzó térbeli filigrándísz és a naturalisztikus levélkék jellemeznek, ezek legközelebbi rokona az a korona, amelyet II. Frigyes 1236-ban Árpád-házi Szent Erzsébet marburgi fejereklyetartója számára ajánlott fel.
Az esztergomi eskükereszt, XIII. század közepe. Esztergom, Főszékesegyházi Kincstár
Az udvari szokások elterjedését világi tematikájú aquamanilék és kézmosótálak is jelzik. Népszerűek voltak a Limoges-ból származó zománcozott liturgikus tárgyak, melyeket itthon utánoztak is; ezek többsége még a tatárjárás előtt kerülhetett hazánkba, s a tragédia miatt a földbe.
Limoges-i zománcozott kereszt megfeszített Krisztussal
Írta: Szakács Béla Zsolt
Forrás: Bellák Gábor – Jernyei Kiss János – Keserű Katalin – Mikó Árpád – Szakács Béla Zsolt – Magyar művészet (64. oldal Corvina Budapest, 2009 ISBN: 9789631358711
A Kiadó engedélyével
