58 évvel ezelőtt hunyt el Rudnay Gyula festő, a Képzőművészeti Főiskola tanára.
Rudnay Gyula (Pelsőc, 1878. január 9. – Budapest, 1957. január 4.) Corvin-lánccal kitüntetett, Kossuth-díjas magyar festőművész, grafikus, iparművész, főiskolai tanár; a bajai művésztelep megalapítója és vezetője.
Az alföldi iskola egyik jeles képviselője, aki Munkácsy Mihály realizmusát, a nagybányai iskola plein air stílusát vitte tovább egyesítve poszt-impresszionista elemekkel. Talán egyik legjelesebb képviselője a poszt-nagybányai stílusnak.
Új Historizmus
A trianoni veszteségek után a magyar művészetben egy új történelemfelfogással találkozunk. Nem a nagy nemzeti témák kerültek elő, hanem a történelem általánosabb, nosztalgikusabb megjelenítése. Fényes Adolf ekkoriban kezdődő mesekorszakában, valamint a később az impresszionizmus felé hajló Kádár Béla és nagybányai hagyományokat őrző Iványi Grünwald Béla festészetében egyaránt megjelent a történeti téma. Nem konkrét események, témák ábrázolásában, hanem inkább sajátos hangulatok megformálásában. Ennek az új, hangulati alapú historizmusnak a legelkötelezettebb alkotója Rudnay Gyula volt, akinek festői világa a bibliai témák mellett egyre inkább a magyar kuruc kor hangulatát idéző történelmi jelenetekre korlátozódott. Színpadiasan elrendezett, sokszor odafestett függönnyel is hangsúlyozott új kompozícióinak sorát A kánai menyegző nyitotta meg 1921-ben. Fojtott vöröses, barnás színvilág, drámaian felvillanó fehérek, nehéz szürkék jellemzik képeit, s ezen stiláris sajátosságai miatt nem alaptalanul tekintették őt a Munkácsy-hagyomány folytatójának.
Írta: Bellák Gábor
Rudnay Gyula: A kánai menyegző, 1921. Magántulajdon
Források: Bellák Gábor – Jernyei Kiss János – Keserű Katalin – Mikó Árpád – Szakács Béla Zsolt – Magyar művészet (309. oldal Corvina Budapest, 2009 ISBN: 9789631358711
Wikipédia
One comment