I. Heródes, Júdea királya

Közzétette:

 

 

I. Heródes kegyetlen volt, paranoid, és az őrület tartotta markában. Vaskézzel uralkodott Júdeában, és brutálisan elpusztított mindenkit, aki ellenszegült neki

 

Herodes_300x

I. Heródes

Edomita, i. e. 73/74 – i. e. 4

 

A Római Köztársaság (majd nem sokkal később a Római Birodalom) által kinevezett bábkirály hízelgéssel jutott királyságához. A Biblia kegyetlen zsarnokként írja le, aki elrendelte a betlehemi elsőszülöttek lemészárlását. A történelmi tények szerint valóban ennyire kegyetlen volt, üldöztetéses téveszméktől szenvedett.

Az edomita Heródes az ókori világ egyik legrobbanékonyabb szegletében jött a világra, s noha Júdea királya lett, származása szerint nem volt zsidó. Hamar megtanulta, hogy mindig félni kell a riválisoktól, gyanakodni az esetleges árulókra, és minden sérelmet meg kell torolni. Júdea nagy részét elfoglalták a rómaiak, gyűlölt bábkirályokkal szilárdították meg uralmukat a térségben. A levegőben állandóan ott vibrált a lázadás, Heródes már igen fiatalon kénytelen volt dönteni a két lehetőség között: vagy együttműködik a megszállókkal, vagy harcol hazája függetlenségéért. Apja II. Hürkánosz király magas rangú tisztviselője volt, szavára a római szenátus is figyelt. Befolyásos helyzetét arra használta, hogy i. e. 49-ben kieszközölte Galilea kormányzói tisztét fia, Heródes számára. Heródes tudta, hogy ezt az állást nagy hatalmú rómaiak pártfogásának köszönheti, ezért igyekezett a rómaiak értésére adni, hogy támogatni fogja őket, ha ők is támogatják. Ennek érdekében brutális rémuralmat vezetett be Galileában.

Heródes számára szerencsétlen fordulat következett. Nem mindenki volt olyan lojális a rómaiakhoz, mint ő. I.e. 40-ben meghalt a bábkirály, Hürkánosz, és Antigonusz került a helyére, aki sűrgősen hozzálátott, hogy kitelepítse a római helyőrségeket Júdeából, és leszámoljon minden helybelivel, aki a népével szemben együttműködött a római megszállókkal. Heródes számára ez azt jelentette, hogy elveszítette hatalmát és pozícióját. Az éj leple alatt menekülni kényszerült, és mivel nem volt hová mennie, a Római Birodalom szívébe, a fővárosba utazott, hogy Caesarnál könyörögjön segítségért. Heródes jelenléte nem volt szokatlan Rómában; sok magas rangú külföldi utazott a fővárosba, hogy támogatást és segítséget keressen a római szenátus tagjainál, akik királyságok sorsáról döntenek. Legfeljebb az volt a szokatlan, hogy Heródes mennyire népszerűtlen figura városban. A zsidó népesség árulót, zsarnokot látott benne, a rómaiak meg tehetségtelen kéregetőt. A szenátus csak azért döntött úgy, hogy Heródes legyen a zsidók királya, mert egyszerűen nem akadt jobb jelölt. Caesar és a szenátorok szempontjából az volt a lényeg, hogy Júdeának erős vezetője legyen, aki lojális Rómához. Heródes ugyan nem volt erős, nem is törődött különösebben Róma érdekeivel, de értett a hatalomgyakorláshoz, és tudta, hogy Róma milyen védelmet adhat neki, ha hajlandó a bábjává válni.

Heródes i. e. 37-ben hódítóként tért vissza a hazájába, háta mögött több ezer római legionárius menetelt, oldalán Róma egyik legnagyobb háborús hőse, Marcus Antonius haladt. Ezúttal nem érte be holmi kormányzósággal, már teljhatalmat akart. Elhatározta, hogy a peremvidékekkel nem foglalkozik, erőit Antonius támogatásával Jeruzsálem köré összpontosítja. A város ostroma negyven napig tartott. A védősereg körömszakadtáig ragaszkodott az újonnan kivívott szabadsághoz, a római rabiga lezárásához, de végül Heródes áttörte a falat, és vérszomjas római katonák özönlötték el Jeruzsálemet. Irtózatos pusztítást végeztek, lemészároltak férfit, nőt és gyereket, mindenkit, aki szembeszegült Caesar akaratával. Heródes felháborodott ezen: ő az uralma alá akarta hajtani ezt a népet, nem pedig felkoncolni; azt is tudta, hogy Júdea sohasem fogja megbocsátani az e napon megölt megölt zsidók kiontott vérét. Antoniusnak tett szemrehányásai süket fülekre találtak – a római számára ez nem volt több egy sikeresen elvégzett napi munkánál.

Antonius otthagyta Heródest frissen szerzett királysága füstölgő romjain, és hagyott mellé kellő számú római testőrt is, hogy vigyázzanak rá. Heródes ettől kezdve közvetlenül Rómától kapta az utasításokat. Azonnal hozzá is fogott, hogy legfőbb uralkodónak állítsa be magát Jeruzsálemben és Júdea többi részén. Alattvalóit ezzel egyáltalán nem győzte meg, hiszen igényét a trónra jóformán csak az őt körülvevő testőrség támasztotta alá. Azok után, hogy segített a saját népét kardélre hányni, más módon igyekezett kivívni a tiszteletet. I.e. 32-ben feleségül vett egy Mariamne nevű Hasmoneus hercegnőt, ő lett a második felesége. Mariamne régi júdeai családból származott, őseit Nagy Sándor hódításainak koráig tudta vezetni; Heródes abban reménykedett, hogy uralkodásához ez a házasság végre legitimációt ad majd. A házassággal nem nyerte el az emberek szeretetét, és ahogy kezdett belehelyezkedni az ország uralkodójának szerepébe, egyre sebezhetőbbnek érezte magát. Minden sarkon merénylőt sejtett, elsősorban a családjában. Első házasságából való sógorát megölette, mert attól tartott, hogy a rómaiak őt szívesebben Júdea uralkodójaként. I.e. 31-ben hírét vette, hogy Rómában hatalmi viszály tört ki Octavianus és Antonius között. Mint minden, Róma jóindulatától függő vazallus, Heródes is állásfoglalásra kényszerült, és mivel tétjét általában az erősebb játékosra szokta tenni, Antoniust választotta. Az esélyek Antonius mellett szóltak, mégis ő veszített, Heródes pedig nagyon kínos helyzetbe hozta magát: az az ember lett Róma irányítója, akinek az ellenfelét támogatta. Több esdeklő levelet írt Octavianusnak, haláláig tartó hűségéről biztosította, ha továbbra is magáénak tudhatja a zsidók királyának pozícióját. Octavianus kénytelen-kelletlen megengedte, hogy király maradjon, de megint inkább azért, mert nem akadt jobb jelölt, s nem azért, mintha meg lett volna győződve Heródes vezetői képességeiről. Hiába sikerült megőriznie pozícióját Róma egyik legkegyetlenebb polgárháborúja után, Heródes mégis nyugtalankodott. Feleségével elidegenedtek egymástól, mert a király őrizet alá vette, nehogy az asszony átjátssza a trónt a Hasmoneusoknak, ha ő elesne a harcokban. Más szóbeszéd is eljutott hozzá, amely szerint az életére törnek: attól tartott, hogy Mariamne próbálja az ő meggyilkolása árán megszerezni a hatalmat, bosszúból a bezáratásáért. Ettől kezdve Heródes viselkedése egyre kiszámíthatatlanabb lett, különös pszichózis, paranoia vett erőt rajta. Elszakadt a valóságtól, meggyőződésévé vált, hogy Mariamne meg akarja ölni, ezért megtette a végzetes lépést: lefejeztette az asszonyt. Ám abban a pillanatban, amikor a bárd lesújtott, Heródes felocsúdott téveszméiből, és ráébredt , hogy milyen rettenetes hibát követett el. Hetekig zokogott csillapíthatatlanul, látomások gyötörték: halott feleségét látta kínok között sikoltozni a királyi palota folyosóin. A rémítő látomásokról azzal próbálta figyelmét elterelni, hogy egy olyan hatalmas templom építésébe fogott Jeruzsálemben, amelyet szándéka szerint az egész ókori világ irigyelni fog. Az építkezés nem sokkal Mariamne halála után el is kezdődött, és csak rövid időre maradt abba, amikor nagy éhínség súlytotta a várost. A császár küldötte, Marcus Agrippa i. e. 15-ben Jeruzsálembe látogatott, és elámult a templomi építkezés láttán. Elismerően nyugtázta, mennyit fejlődött a város azóta, hogy Antonius feldúlta. Agrippa ellátogatott Heródes udvarába is, és a király jól tudván, hogy a rómaiak előtt veszélyes gyengeséget mutatni, sikeresen elleplezte labilis elmeállapotát.

epa-jeruzsalemi-heber-egyetem_400x

Izraeli régészek feltártak egy monumentális, több boltívvel díszített folyosót, amely I. Heródes király 1. században készült, hegytetőre épített palotájába vezet. A 20 x 20 x 6 méteres folyosó a Heródium ókori erődben található, mintegy 12 kilométerre Jeruzsálemtől. Boltívek komplex rendszerét vonultatja fel három különálló szinten.

A felszín alatt azonban egyre inkább úrrá lett rajta az őrület. Amikor Agrippa visszautazott Rómába, Heródesen hamarosan ismét elhatalmasodott az üldözési mánia. Kegyetlenül megöletett mindenkit, aki szót emelt a diktatúra ellen, és a király szeszélyes hangulatváltozásai miatt az egész ország rettegésben élt. Heródes a tanítványaikkal együtt elevenen megégettette a rabbik egy csoportját, akik egy jeruzsálemi épületről leszedték a római birodalmi sast. Ezután kivégeztette a saját két legidősebb fiát, mert azt hitte, hogy összeesküvést szőnek ellene. I.e. 4-ben erőt vett rajta félelem: annyira gyűlölik, hogy senki sem fogja meggyászolni, , amikor meghal. Őrültségi rohamában elrendelte: az egész királyságból minden magas rangú személy családja járuljon a a színe elé, különben halál vár rájuk. Ezután Ezután elfogatta, és szigorú őrizettel a városi kocsiversenypályára záratta őket. Az őröknek parancsba adta, hogy amikor meghal, mindenkit öljenek meg, akkor majd meggyászolja az ország a halálát. A versenypályán a családok összeölelkezve várták, hogy a király halálával az ő életük is véget érjen. Heródes a halálos ágyán pokoli fájdalmak között fetrengett. A veséje mondta fel a szolgálatot, a paranoid látomások pedig végleg elvették az eszét. Szeretett felesége, Mariamne arca lebegett előtte, ami csak tovább fokozta kínjait. Amikor végül i. e. 4-ben, kínoktól gyötörve meghalt, Jeruzsálem főpapjai kijelentették: szörnyűséges halála Isten büntetése volt a király istentelen életéért. Heródes testvérhúga visszavonta a júdeai családok halálos ítéletét, és az egész ország megünnepelte a tébolyult és gonosz Heródes halálát.

Úgy került hatalomra, mint egy róka, úgy uralkodott, mint egy tigris, és úgy halt meg, mint egy kutya” – e találó és magvas jellemzés Nagy Heródesről Josephus Flavius tollából származik.

Mit ír róla a Biblia?

Heródest a Biblia szörnyeteg zsarnokként festi le, aki Jézus életét fenyegette. A názáreti Jézus születése Heródes uralkodásának vége felé történt, amikor őrülete már egyre veszélyesebb volt, elsősorban azok számára, akiket ellene irányuló összeesküvéssel gyanúsított. A Biblia szerint egy paranoiás időszakban történt, hogy fülébe jutott a szóbeszéd: születik egy gyermek, akiről azt tartják, hogy a zsidók királya lesz.

herodes_es_a_bolcsek

Heródes és a bölcsek

Heródes szempontjából ez rendkívül erős fenyegetést jelentett, mivel őt a zsidó alattvalók sohasem fogadták el igazi királyuknak, ezért minden trónkövetelőt el kellett pusztítania. Dührohamában elrendelte, hogy Betlehemben, Jézus születése helyén öljenek meg minden fiúgyermeket. Ezt az eseményt máig „az ártatlanok lemészárlása” néven emlegetik. A Biblián kívül római források is utalnak Heródes brutális tettére. Régészek számításai szerint a mészárlás i. e. 5-ben történt, a Heródes halála előtti évben. Azóta Heródes tetteit Jézus születésének története megörökítette, és a keresztény hagyomány sohasem felejtette el a zsarnok irgalmat nem ismerő kegyetlenségét.

 

Question_book.svgedomiták, Edom fiai: Ézsau utódai (Ter 36,1.8.19.43), szemita nép, mely a Szír-Arab-pusztából vándorolt a pusztával határos területekre, elsősorban Szíriába és Palesztinába.

 

Forrás: Királyok, hősök, vezérek (92-95. oldal) Bookazine Kft.,Geopen Könyvkiadó Kft. (2014)
ISSN 2064-8952 ISBN 978-963-12-0563-3
 

2 comments

  1. Visszajelzés: Kleopátra « Lighthouse

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s