Wilhelm Furtwängler emlékezete

Közzétette:

 

 

 

60 évvel ezelőtt meghalt Wilhelm Furtwängler német karmester, zeneszerző.

Wilhelm Furtwängler (Berlin, 1886. január 25. – Ebersteinburg, 1954. november 30.) német karmester és zeneszerző. Sokan a 20. század legnagyobb szimfonikus- és operakarmesterének tartják. Az 1930-as években Európa egyik vezető karmestere volt. A második világháború alatt is Németországban maradt. Bár sohasem volt a náci párt tagja, ennek a döntésének erkölcsi alapja halála óta folyamatosan vita tárgya. Számos muzsikus, kritikus és lemezgyűjtő a mai napig nagyra becsüli egyéni vezénylési stílusát, amit gyakran állítanak szembe a kor talán leghíresebb karmestere, Arturo Toscanini sokkal szabályosabb stílusával. Toscaninihez hasonlóan Furtwängler is számos későbbi karmesterre volt nagy hatással, és gyakran emlegetik akkor is, amikor előadói stílusukról beszélnek.

wilhelmfurtwanglerWilhelm Furtwängler

(1866-1954)

1932-től a Berlini Filharmonikusok vezető karmestere volt. A náci korszakban Berlinben maradt, és tőle telhetően védte a muzsikusait.

Az alábbiakban anekdotákat történeteteket olvashatnak a zeneszerzőről.

1944 decemberében, a Berlini Filharmonikusokkal adott koncertje után, Furtwängler meghívta öltözőjébe Albert Speert, a fegyverkezés és katonai ellátás miniszterét. Speer visszaemlékezései szerint a karmester lefegyverző őszinteséggel megkérdezte tőle, mennyi esély van rá, hogy megnyerik a háborút. Speer azt felelte, a vereség küszöbén állnak, és azt javasolta Furtwänglernek, hogy a következő koncertje után maradjon Svájcban, mert bajt hozhatnak rá a náci ellenségei.

– De mi lesz a zenekarommal? – vonakodott a karmester.

Speer megígérte neki, hogy megvédi a Filharmonikusokat, és Furtwängler megkönnyebbülten hagyta el Németországot.

1945. április 12-én Furtwängler távollétében, a zenekar Az istenek alkonya utolsó áriáját és fináléját, Beethoven hegedűversenyét és azt a műsorszámot játszotta, amely – mint Speer előre közölte barátaival – a háború végét jelezte? Bruckner 4, szimfóniáját.

A náci korszakban Goebbels és Göring egymás ellen hergelte Furtwänglert és Herbert von Karajant a berlini zenei elsőségért folytatott versengésben. A gyűlölködésig fajult rivalizálás a háború után is tartott, egészen Furtwängler haláláig.

Amikor egyszer Elisabeth Schwarzkopf a férjével, Walter Legge-gel és Furtwänglerrel ebédelt, a Salzburgi ünnepi Játékokra terelődött a szó, és Legge megemlítette Karajan nevét. Furtwängler arca egyre sötétebb lett – emlékezik vissza az énekesnő –, és végül ezt mondta:

– Ha azt a K betűst (nem volt hajlandó Karajan nevét a szájára venni) meghívják, olyan műsort adok nekik, hogy elundorodnak tőle.

Forrás: Norman Lebrecht – A komolyzene anekdotakincse 320-321.oldal) Európa Könyvkiadó Budapest, 2012 ISBN 978 963 07 9362 9

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s