Közzétette:
Hósapka a pécsi székesegyház tornyain
A gazdag ókeresztény múlttal rendelkező Pécsett 1009-ben alapított Szent István püspökséget. 1046-ban Péter királyt az általa építtetett székesegyházban temették el. Ez a Képes Krónika adata szerint 1064 húsvétján leégett, s valószínűleg csak a trónviszályok elülése után kezdhettek hozzá az újjáépítéshez. A mai, a XIX. században radikálisan átépített templom elrendezése már ebből a román kori épületből származik.
a székesegyház déli homlokzata a restaurálás elõtt (Pollack M. tervei alapján)
A három hajójához félköríves apszisok járulnak keleten, mind a négy sarkához tornyokat csatoltak, melyek közül a nyugatiak karzatot fognak közre. A templom támváltásos szerkezetű, hasáb alakú pilléreit összetett pillérek helyettesítik a nyugaton a karzatnál és középen, a szentély és a hajó találkozásánál. A szentély, kis híján a templom egész keleti felét kitölti, hatalmas altemplom fölött emelkedik. A templom közepén helyezkedett el a Szent Kereszt-oltár, mely különös, dúsan faragott, festett és aranyozott 
építményben foglalt helyet. A mellékhajókban találjuk az altemplomba vezető lejárókat, melyek rendkívüli módon gazdag figurális programmal rendelkeznek: a déli oldalon Sámson története, Jézus gyermeksége és efölött valószínűleg szenvedéstörténete foglalt helyet. Az északi lejáratot a Genezis és az Utolsó ítélet ábrázolásával díszítették. A hosszan elhúzódó építkezés befejező fázisához a nyugati homlokzat római márványok felhasználásával készült kapuzata és a tornyok már gótizáló faragványai tartozhatnak a XII-XIII. század fordulójáról.
Szerző – Szakács Béla Zsolt
A pécsi székesegyház altemploma
Forrás: Bellák Gábor – Jernyei Kiss János – Keserű Katalin – Mikó Árpád – Szakács Béla Zsolt – Magyar művészet (48. oldal Corvina Budapest, 2009 ISBN: 9789631358711
A Kiadó engedélyével
