228 évvel ezelőtt megszületett Carl Maria von Weber német zeneszerző, a romantikus német opera megteremtője.
Carl Maria Friedrich Ernst von Weber (Eutin, 1786. november 18. – London, 1826. június 5.) német zeneszerző, karmester, zongorista, gitáros és zenekritikus. Művei, különösképpen A bűvös vadász, az Euryanthe és az Oberon nagyban befolyásolták a romantikus zene kialakulását, ezért gyakorta a német romantikus opera atyjaként emlegetik. Műveiben felelevenítette a német népi hagyományokat, fölfedezte a hangszín szuggesztív vonásait, a hatáskeltés és a zenei jellemzés eszközét látta meg bennük: bizonyos hangszerekhez és hanghatásokhoz szimbolikus jelentést társított, amivel a korábbiaktól eltérően merőben más operadramaturgiát és zenei gondolkodást tett lehetővé. Átvette és továbbfejlesztette Spohr visszatérő témákra épülő kompozíciós technikáját, ő alkalmazta először következetesen a vezérmotívumnak nevezett dallamelemeket. Írt hangversenykritikákat és zeneelméleti tanulmányokat, sőt, regényírással is próbálkozott (életrajzi regénye azonban befejezetlen maradt).
Az alábbiakban anekdotákat, rövid történeteket olvashatnak a zeneszerzőről.
Carl Maria von Weber
(1786-1826)
Michael Haydn tanítványa volt, és az első romantikus zeneszerző . A legnagyobb sikert a bűvös vadász című operájával aratta, 1821-ben.
Weber, balszerencséjére, Rossinival egyidőben járt Londonban, és sokkal kevesebb társasági meghívást kapott, mint olasz kollégája. Az egyik ilyen zenei estélyen – amelyet egy bankár neje, Mrs. Coutts adott, aki huszonhat font öt schilinget fizetett Webernek – egy hölgy arra kérte, játsza el A bűvös vadász nyitányát. Azzal hárította el, hogy a mű nem zongorára íródott, mire az illető előhozott egy nyomtatott kottát, melynek címlapján ez állt: „zongorára átdolgozta a szerző”. Weber nyomban a billentyűkhöz ült, és eljátszotta. Utána odajött hozzám, és megkérdezte:
– Ki volt ez a hölgy?
– Lady Guilford – válaszoltam.
– örökre megtanított valamire – mondta. – Soha többé nem írok át nyitányt zongorára.
Sir George Smart
A főpróba – amelyet Mori vezényelt, és Weber egy karosszékből hallgatott – kitűnő hangulatban zajlott, és a szerző a legteljesebb mértékben elégedett volt, egyetlen apróságot kivéve. A kórus teljes hangerővel kezdte a kantáta ima részét. Weber azonnal megállította őket, és e szavakkal fordult hozzájuk:
– Halkabban, könyörgök! Hogy lehet Isten jelenlétében így ordítani?!
Forrás: Norman Lebrecht – A komolyzene anekdotakincse 101.oldal) Európa Könyvkiadó Budapest, 2012 ISBN 978 963 07 9362 9
Wikipédia