Emlékműszobrászat a XIX. századi Magyarországon

A XIX. század szobrászatában a monumentális köztéri emlékműszobrászat meghatározó szerepet játszik. A nemzeti fellendülés korában a szobrászat is sajátos nemzeti programot fogalmazott meg. Nemzeti témák feldolgozása, nemzeti hősök emlékművei foglalták el a tudatos várostervezéssel kialakított parkok és terek hangsúlyos helyeit. A nemzeti emlékmű gondolata már a század elején fölvetődött Ferenczy István munkásságában, klasszikus példái azonban csak a kiegyezés után valósultak meg. Ferenczy István 1840-ben fogott hozzá egy nagy léptékű Mátyás-emlékmű tervezéséhez. A szoborról és a művészről folyó, olykor személyeskedésig fajuló vita azonban 1844-re teljesen kiábrándulttá tette a művészt, aki 1846-ban felszámolta budai házát és műtermét, utoljára még lefotóztatta magát szobortanulmányai között, majd kalapáccsal pusztította el munkáit.

zsó Miklós: A debreceni Csokonai-szoborA kútszobrok, mellszobrok, keresztek után az első megvalósult hazai köztéri emlékmű József nádor Johann Halbig müncheni szobrász által alkotott, 1869-ben emelt pesti szobra volt. Nem kellett azonban sokáig várni, hogy végre magyar művésztől is megszülessen az első emlékmű. Csokonai debreceni emlékművének gondolata 1859-ben vetődött fel, s 1866-ban jutott el arra a pontra, hogy Izsó Miklós hozzáláthatott a mintázáshoz. A Ferenczy-tanítvány Izsó a XIX. századi szobrászatunk nemzeti emblémáinak megteremtője. Búsuló juhásza, vagy a budapesti Március 15. téren álló, Huszár Adolf által befejezett Petőfi-szobra születő nemzeti szobrászatunk legismertebb példái. Táncoló parasztokat ábrázoló terrakotta-vázlatai pedig a magyar tánc legkarakteresebb mozgásalakzatait sűrítik egyetlen dinamikus formába. Korai halála miatt nem vált iskolateremtő mesterré. Az 1871-ben emelt, magyar ruhában, magyar Apollóként felfogott debreceni Csokonai-emlékműve azonban a korszak egyik legnagyszerűbb alkotása. Az emlékműszobrászat nagy nemzedéke az 1880-as években lépett színre, s főbb műveik a millennium körüli évek emlékmű állítási hullámában születtek meg. Zala György, Stróbl Alajos, Fadrusz János, Róna József munkái Kolozsvártól Sopronig, Aradtól Pozsonyig meghatározó városképi emblémákká váltak, s a kevés elpusztult kivétellel még ma is azok. A lipótvárosi születésű Stróbl inkább a művészeti élet nagy alakjainak állított emlékműveket. Arany János, Jókai Mór, Liszt Ferenc Stróblra oly jellemző ülőalakos kompozícióit a gesztusok, érzelmek visszafogottsága, s a jól áttekinthető befoglaló formák alkalmazása jellemzi. Nincsenek szertelenül csapkodó karok, nekilendülő heves mozdulatok. Stróbl szobrainak békés nyugalmában szinte a korszak életfilozófiája jelenik meg.

A pozsonyi Fadrusz János fiatalon megszakadt életművének az 1928-ban elpusztított pozsonyi Mária Terézia-emlékmű és a kolozsvári Mátyás-szobor a legfontosabb alkotásai. Fadrusz 1902-ben Kolozsváron felállított Mátyás-szobra volt ugyanis az első önálló reprezentatív Mátyás-emlék a korszak magyar képzőművészetében. Olyan alkotás, mely a kortársak szerint is egy új Hunyadi-reprezentációt teremtett meg, s amelynek kicsinyített mását a budavári palota Hunyadi termében a főbejárattal szemben állították föl. A szigorúan egy nézetre komponált, a páncélos királyt lóháton ábrázoló mű lenyűgöző erejét szerencsés elhelyezése is fokozza. A szobor mögött emelkedő Szent-Mihály templom gótikus sziluettje valóságos történeti keretet ad a műnek.

Matyas_kiraly_emlekmu_KolozsvarFadrusz János: A kolozsvári Mátyás-emlékmű (1902)

A 1870-es években született újabb nemzedék (pl. Kallós Ede, Horvay János, Telcs Ede, Ligeti Miklós) számára már kevesebb nagy feladat jutott. Az emlékmű állítási láz a millennium után hamarosan alábbhagyott, az épületplasztikában, a síremlékszobrászatban azonban új igények jelentkeztek. A századfordulós magyar szobrászat egyik legsikerültebb és legismertebb alkotása Ligeti Miklós városligeti Anonymus-szobra szerencsésen ötvözi a történeti emlékmű konkrétságát (a tollat tartó kéz egyértelműen utal az ábrázolt hivatására) a síremlékszobrászatnak a századforduló hangulatához illő homályosságával. A csuklyás, arc nélküli figura bizonyos összefüggésben egy halál-perszonifikáció.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Ligeti Miklós: Anonymus (1903), Budapest, Városliget

Alacsony posztamensre helyezett alakja szinte elrejtőzik a mindennapi élet szereplői között, ellentétben a régi emlékművek több méter magasból letekintő nagyságaival.

A Kiadó engedélyével

Szerző: Bellák Gábor

Forrás: Forrás: Bellák Gábor – Jernyei Kiss János – Keserű Katalin – Mikó Árpád – Szakács Béla Zsolt – Magyar művészet (246-249. oldal) Corvina Budapest, 2009 ISBN: 9789631358711

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s