Fokozottan védett növényeink – Cifra kankalin

 

 

 

Primula_auricula_a4_450x

Füles (vagy cifra) kankalin – Primula auricula L.ssp. hungarica

Legpompásabb sárga virágú kankalinunk, a nyílt és zárt dolomit-sziklagyepek hazai bennszülött faja, amely a Dunántúli-középhegységnek mindössze 5 pontján él.
Leírása: Alacsony (5-25 cm) termetű, tőlevélrózsás évelő. Tőlevelei húsosak, kövérek, szélei befelé göngyölődöttek, szélesek, kerek visszás tojásdadok, a nyél felé keskenyedők, épszélűek vagy tompán fogasak (állítólag a medve füléhez hasonlók, s ezért kapta a népies “medvefül” nevet), porcosak és apró mirigyszőrösek, de nem lisztesek (mint az Alpokban élő alfajéi). A virágok világossárgák, 1-2 cm szélesek, 4-12 virágból álló ernyőben nyílnak, illatosak. A virágernyő murvái széles-tojásdadok, a kocsányoknál sokkal rövidebbek, mint ahogyan a csésze is sokkal rövidebb a párta csövénél.
Virágzási ideje: április-május (magashegységekben a közeli alfajok még júniusban is virágzanak).
Élőhelye: Környezetüknél hűvösebb és csapadékosabb északi-északkeleti kitettségű, árnyas és sziklás, 25-40 fokos lejtésű Primula_auricula_1_300oldalak szikla- és törmeléktalajokon, sovány, de meszes helyeken él, mindig a zárt sziklagyep és a bükkös karszterdő érintkezési vonalán. A rokon alfaj (ssp. auricula) nyugaton tőzegtalajon, az Alpok előhegyeiben alapréteken, szurdok- és folyóvölgyekben is előfordul.
Elterjedése: Kárpáti endemizmus, jégkorszaki maradványfaj, amely hazánkon kívül az Északi-Kárpátokban (Szlovákia), a Déli-Kárpátokban (Románia) és Horvátországban él. Más alfajai – így az eleinte erősen lisztes ssp. auricula – az Alpokban (különösen az Északi- és Déli- Mészalpokban, az északi- Júrában, (Schwarzwaldban és az Appenninekben) élnek, 1600-2500 méter magasság között.
Előfordulása: nálunk csak a Keszthelyi-hegység egy, a Bakony három és a Vértes egy pontján észlelhető. Közelebbi helymegjelölést védelme érdekében nem adunk.) A legtöbb helyen más ritka fajokkal (pl. a szürke aszattal) együtt terem. Rendkívül fontos, ritka és fokozottan veszélyeztetett faj.
Védelme: Gyűjteni még tudományos célból sem szabad. Minden egyes tövét megkülönböztetett gonddal kell óvni. Termőhelyein a kopárfásítás, különösen termőhelyidegen fafajokkal történő erdősítés jóvátehetetlen károkat okoz. Védelem alá vont területen egyelőre a Vértesi TK területén él (a Magas-Bakonyi TK csak születőben van). Védik Dél-Tirolban, Svájcban, Szlovákiában, Ausztriában (Tirol és Voralber kivételével) és Németországban. (Ezek védelmi előírásai természetesen nem a hazai endemikus, hanem a rokon alfajokra vonatkoznak.) Hazai alfajunkat a polgári Büntető Törvénykönyv a kiemelten fontos növények közé sorolja. Így pusztítása természetvédelmi bűntett.
Környezetvédelmi, eszmei értéke 250.000 Forint!

Forrás: Csapody István – Védett növényeink (213-214. oldal) Gondolat, Budapest, 1982  ISBN 963 281 066 X
Fotó: commons.wikimedia.org

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s