Székely életek – Székely Bertalan

Közzétette:

 

 

Kolozsvár_anno_450x

Kolozsvár

Sokan voltak azok a székelyek, akik vérrel vagy tollal beírták nevüket működésükkel az emberek emlékezetébe. Nehéz kiválogatni, hogy kik is azok, akik leginkább említésre méltó szerepet töltöttek be. A következőkben bemutatandók közé azokat a már nem élő székelyeket válogattuk ki, akik nemcsak kiemelkedők voltak, hanem kezdeményező vagy magas szintű munkálkodásukkal igen értékeseknek látszanak. Éppúgy, mint ahogy a helytörténeti, köztörténeti adatok sem merítik ki a megismerhető anyag teljességét, az életrajzi adat is csak szemelvényes. Több vastag kötet sorozatára volna szükség ahhoz, hogy minden ide vonatkozó ismeret leglényegesebb része bemutatható legyen.

Székely Bertalan

1835-ben született Kolozsvárott, régi székely családból. Apja, Székely Dániel kormányszéki titkár volt. Bertalan a kolozsvári református kollégiumban végezte iskoláit. Rajztehetsége már kora gyermekkorában megnyilvánult. Ha csak tehette, rajzolt; családtagjait, barátait, a szabadságharc idején a városon átvonuló honvédeket. Apja kívánságának engedve mérnöki pályára készült s a bécsi Politechnikumba iratkozott be. Ám a képzőművészet iránti vonzalma erősebbnek bizonyult s így a Politechnikumot otthagyva, a bécsi Képzőművészeti Akadémiára iratkozott át, ahol ifj. Johann Nepomuk Geiger és Karl Rahl tanítványa lett. Művészi fejlődésére nem annyira tanárai, mint gyakori múzeumlátogatásai hatottak. Ideje legnagyobb részét olasz és németalföldi mesterek képeinek másolásával töltötte.
Öt év után, anyagi nehézségei miatt, hazautazott Kolozsvárra, s Erdély-szerte, mint vándorfestő kereste kenyerét. Járt Brassóban, Nagyszebenben, ahol főként arcképeket, de bolti cégéreket is festett. Így gyűjtögette a pénz a továbbtanuláshoz. Sikeres portréi révén meghívást kapott Csehországba is, ahol megismerkedett későbbi feleségével, Kudrina Janettel. 1859-ig sikerült portréfestéssel annyi pénzt összegyűjtenie, hogy elutazhasson Münchenbe. Párizs mellett München volt akkoriban a festészet fellegvára. A müncheni Akadémián akkor uralkodó stílus, az akadémizmus sok magyar festő munkásságára nyomta rá bélyegét, de Székely Bertalan mentes tudott maradni az az akadémizmusnak  – a szabad művészeti kibontakozást gátló – szigorú szabályaitól. Münchenben festett vázlatai s mai Székely Bertalan- Önarckép,1860szemlélettel is kimagaslónak tartott "Önarckép"-e bizonyítják Székely valódi tehetségét.
Talán, ha megmarad ezen az úton, vagy ha München helyett Párizsba megy tanulni, ma szegényebbek lennénk egy történeti festővel, de gazdagabbak egy világhírű festőművésszel.
Székely Bertalan Münchenben először Wilhelm von Kaulbachnál, majd Karl Pilotynál tanult. Ez utóbbi hatása erősen érződik Münchenben festett "II. Lajos holttestének megtalálása" című képén, amely Székely hírnevét megalapozta.
Az a hatalmas nemzeti fellendülés, amely a múltat felfedező romanticizmust követte, számtalan magyar művészt is megihletett Than Mórtól Székely Bertalanon, Lotz Károlyon át Benczúr Gyuláig. Székely Bertalan művészete a reformkor igényeihez igazodik. Témaválasztása a magyar történelmi múlt, egyéni igénye a monumentalitás. Stílusát már nem lehet ilyen egyértelműen megfogalmazni. A reformkori festészet aprólékossága egyesül nála a tökéletes rajzkészséggel, időnként a festőiség rovására, romantikus adottsága pedig a gyermekkora óta rajzoló, mindent megfigyelő művész realitásra törekvésével párosul.
Híres történelmi témájú képei a már említett "II.Lajos Székely Bertalan II. Lajos holttestének megtalálása 1860holttestének megtalálásá"-n kívül a "Dobozy Mihály és hitvese", a "Mohács", az "Egri nők" az "V. László és Czillei", a "Thököly Imre búcsúja apjától" a "Koronázás".
Három, Münchenben eltöltött év után Székely 1862-ben hazatért Magyarországra, de egy év múlva visszahívták Münchenbe és megbízást kapott a Bajor Nemzeti Múzeum egyik faliképének megfestésére. Az ezért kapott 1000 forintos ösztöndíjjal sikerült eljutnia Flandriába, Hollandiába és Párizsba is. Utazása alatt sok szép akvarell-másolatot készít, részint a Louvre-ban, részint Amszterdamban.
Hírnevét megalapozó történelmi képei mellett 1871-ig, amíg a Mintarajztanoda tanára nem lett, főleg arcképfestéssel tartotta fen magát és népes családját. Műterme Üllői úti lakásában kapott helyet. Szorgalmas és termékeny festő volt, festményeinek, rajzainak száma több ezerre tehető. Lefestette sok híres kortársát, Deák Ferencet, Eötvös Józsefet, Rottenbiller Lipótot, Izsó Miklóst, festő- és tanártársát, Greguss Jánost és természetesen fiait és feleségét. Finom női portréi közül különösen "Pfefferné" arcképe emelkedik ki. Arcképeinek szinte kivétel nélkül közös jellemvonása a lényegre való törekvés, az arc vonásain keresztül a lélek ábrázolása. Arcképeiben festőisége is egyre inkább utat tör magának.
szekely-bertalan-1835-1910-hun-szadai-taj-vazlatFestett Székely Bertalan számos tájképet ("Szadai táj"), életképet ("Zivatar", "Szerelmesek csónakban"), aktot ("Léda hattyúval"), de kapott megbízást monumentális alkotásokra is. Ő festette a budai Mátyás-templom, és a kecskeméti Új Városháza falképeit, a pécsi székesegyház Mór- és Imre-kápolnáját, s az ő műve az Operaház előcsarnokának és díszpáholyának díszítése is.
1905-ben a Lotz-féle, ún. második mesteriskola igazgatójává nevezték ki.
Élete utolsó éveiben számos vázlatot, tervet készített, amelyek azonban sajnos már nem valósulhattak meg. 1910-ben elhunyt.

 

Írta: Balás Gábor – Székelyek nyomában (333-335. oldal) Panoráma 1984 ISBN 963 243 253 3

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s