Tótfalusi Kis Miklós betűmetsző és nyomdász

E napon halt meg Tótfalusi Kis Miklós betűmetsző és nyomdász (1702)

Misztótfalusi Kis Miklós élete

(1650–1702)

Az erdélyi Alsó-Misztótfaluban 1650-ben született a későbbi betűmetsző, nyomdász, könyvkiadó, a magyar művelődés egyik nagy úttörője. Falusi kézműves szülők gyermeke. Alsóbb iskoláit Nagybányán végezte, majd a nagyenyedi Bethlen kollégiumban bölcsészetet és református teológiát tanult. 1677-től 1680-ig Fogarason iskolamesterként, rektorként tevékenykedett, majd 1680. októberében Tófeus Mihály püspök megbízásából Hollandiába ment, hogy az ott nyomtatás alatt lévő magyar nyelvű Biblia helyesírására felügyeljen és tanulmányait folytassa. Teológiai tanulmányok helyett azonban a nyomdászat érdekelte, s az amszterdami Blaeu-nyomdában művészi fokon elsajátította a betűmetszés és a könyvnyomtatás mesterségét. 1683-ban önállósította magát, s mint betűmetsző hamarosan a legismertebbek közé került. Megrendeléseket kapott egész Európából: Lengyel-, Svéd- és Németországból, Angliából, Örményországból, Grúziából és XI. Ince pápa megbízására Itáliából, a pápai államtól. Metszett héber, görög, grúz, kopt, latin, német, örmény, szír és szamaritánus betűket is. Ő készítette az első grúz nyomtatott ábécét, s Cosimo Medici nála rendelte meg firenzei új nyomdája teljes betűkészletét, a sokáig — tévesen — Anton Jansonnak tulajdonított Tótfalusi Antiqua betűket. Ma ezt a művészi szépségű típust újra használják a nyomdászatban. Az 1950-es években nálunk is felújították Tótfalusi-antikva néven. A betűmetszéssel keresett tetemes pénzt Tótfalusi Kis Miklós a Biblia kinyomtatására fordította. A hiteles héber és görög kiadással való összevetés és a bibliakritikai munkák tanulmányozása után nekifogott a fordítási és ortográfiai hibákat tartalmazó magyar kiadás javításának Csécsi János és Kaposi Juhász Sámuel segítségével. „Maga költségével s betűivel” könnyen kezelhető kis alakban újra nyomatta Károlyi Gáspár teljes bibliafordítását (Szent Biblia, 1685). Szenczi Molnár Albert zsoltárfordításait (Szent Dávid királynak … soltári, 1686), majd még egyszer az Újszövetséget (Új Testamentom, 1687). Kiadványait „aranyos” bőrbe köttette, hogy hazavigye. A kiadás során a korábbi szöveg számos értelmetlenségét kijavította s helyesírási újításokat vezetett be. 1689-ben felszámolta az akkorra már világhírűvé vált amszterdami műhelyét és hazatért, hogy közvetlenül szolgálhassa az erdélyi magyar művelődés ügyét. Önálló üzemet akart létesíteni. Hosszas rábeszélésre mégis elvállalta az egyház kolozsvári nyomdájának vezetését. Korszerűsített műhelye azonban hosszas huzavona és gáncsoskodás után csak 1693-ban kezdhette meg működését. Ettől kezdve nem egészen tíz év alatt mintegy félszáz, más becslések szerint több, mint száz kiadványt jelentetett meg igen gondos szerkesztésben és a kor legmagasabb színvonalán álló tipográfiai ízléssel. Olcsó és hasznos könyveket akart a nép kezébe adni, „hogy a mi nemzetünk nem maradna abban a nagy írástudatlánságban, … melyben eddig.” Történeti műveket, hasznos tudnivalókkal kiegészített naptárakat, verses köteteket jelentetett meg. Kiadta Balassa Bálint és Rimay János istenes énekeit, továbbá Comenius Amos Jan tankönyveit és ábécés könyveket öt-hatezres példányszámban, a saját költségén. Helyesírási nézeteit, amelyekkel nagyban hozzájárult a modern magyar ortográfia kialakításához, Apologia Bibliorum című művében adta közre. Mindezért mégsem elismerés és jólét, hanem rágalmazás, áskálódás és az anyagi gondokkal való küzdés volt a jutalma. Az ortodox kálvinista egyházi vezetőség vádat emelt a coccejanus meggyőződésű Tótfalusi ellen azzal az indokkal, hogy szövegfilológiai javításaival meghamisította a Szentírást, hogy munkáiban az ortodox vallással szemben álló nézeteket hirdet, s hogy célja a hazai egyházi és vele szorosan összefonódott világi vezetőség lejáratása. Tótfalusi előbb Apologia Bibliorum (1697), majd Maga személyének, életének és különös cselekedeteinek mentsége (1698) című munkájában válaszolt a vádakra. Könyve megdöbbentő vádirata a feudalizmusban és vallási ortodoxiában megmerevedett erdélyi elmaradottságnak, a minden haladást ellenző, kicsinyes és ostoba egyházi és világi vezetőknek. A polgárosult Hollandia szabadabb légkörét idéző, a születési tekintéllyel a polgári foglalkozás önérzetét szembeszegező törekvéseknek ebben a világában el kellett bukniuk. Tótfalusi Kis Miklóst könyvéért perbe fogták, az enyedi zsinat elé idézték, s az ítélet a református egyház vezetőinek nyilvános megkövetésére, műve valamennyi példányának elégetésére s a benne foglaltak írásbeli visszavonására (Retractio) kötelezte. A perbeli meghurcolás izgalmai után, 1699 elején szélütés érte. Félig bénán, lélekben megtörve és szegényen három évig élt még. Kolozsvártt, 1702. március 20-án húnyt el. A házsongárdi temetőben helyezték örök nyugalomra.

Síremlékén a következő sorok olvashatókk:

Tótfalusi Miklós nyugoszik ez helybe;
Magyarország szülte, Erdély felnevelte,
Hollandia nagy dolgokra készítette,
De amint intézte: nem adta szerencse.

Mondjad útonjáró: Nyugodjék meg teste!
Búsult lelkének lett Isten békessége.
Idegenségünket az Isten ne nézze,
Támasszon hazánknak inkább mást helyette!

Felhasznált irodalom: Apologia Bibliorum anno 1684 impressorum (Claudiopoli, 1697. Új kiadása Toldy Ferenc: Corpus Grammaticorum, 1866); Siralmas panasz (Kolozsvár, 1697. Újra kiadta Gyalui Farkas, Kolozsvár, 1892); Maga személyének, életének és különös cselekedeteinek mentsége (Kolozsvár, 1698. Újra kiadta Gyalui Farkas, Kolozsvár, 1902; Tolnai Gábor, Gyoma, 1940; Bán Imre – Klauiczay Tibor, Bp., 1952); M. Tótfalusi Kis Miklós (Kiadta és bevezette Tordai Zádor, Bukarest – Bp., 1954. Az Apológia magyar fordítása, a Mentség és részletek kisebb írásaiból). – Irod. Páriz Pápai Ferenc: Életnek könyve (Kolozsvár, 1702; Újra kiadta Bod Péter: Erdélyi Féniks, 1767); Dézsi Lajos: Magyar író és könyvnyomtató a XVII. században (Bp., 1899); Kodály Zoltán: „Mentség”(Magyar Szemle, 1940); Szíj Rezső: Misztótfalusi Kis Miklós (Bp., 1943); Koltay-Kastner Jeno: Tótfalusi Kis Miklós coccejanizmusa (Irodalomtörténeti Közlöny 1954); Schütz Ödön: Misztótfalusi Kis Miklós szolgálatai az örményeknek (Magyar Könyvszemle, 1957); Országh László: Misztótfalusi Kis Miklós és az első magyar könyv Amerikáról (Magyar Könyvszemle, 1958); Klaniczay Tibor: Tótfalusi Kis Miklós (A reneszánsz és barokk c. kötetben. Bp. 1963). – Szi. Németh László: Eklézsia-megkövetés (dráma, Bp., 1946); Németh Andor: A betű mestere. Tótfalusi Kis Miklós életregénye (Bp., 1954).

Forrás: Ar erdélyi féniks – Tótfalusi Typographiae

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s