Galeotto Marzio könyve Mátyás király tetteiről

Közzétette:

Létrehozás dátuma – 1485

Származási hely – Buda

Tartózkodási/őrzési hely – ?

A tárgy életútja, sorsa

Galeotto_matyasGaleotto 1485-ben írta a művet, amit a király fiának, Corvin Jánosnak ajánlott, aki ekkor a tizenkettedik éve körül járt. A kéziratos kódex a XIX. században még a Nemzeti Múzeum birtokában volt, később elveszett. Nyomtatásban Tordai Zsigmond adta ki először, 1563-ban, Bécsben. Történeti értéke miatt bekerült a Bongarsius- (Frankfurt, 1600), és a Schwandtner-féle (Bécs, 1746) magyar történeti forrásgyűjteményekbe (Scriptores Rerum Hungaricarum). Önálló kiadásban is közkézen forgott Salomon Hungaricus címmel, első ilyen példánya Kassán jelent meg, 1611-ben. Több magyar fordítása létezik, Vitkovics Mihály 1805-ös fordításából csak töredékek maradtak ránk. Kazinczy Gábor fordítása 1863-ban jelent meg. Máig mérvadó szövegkiadása 1934-ben Juhász László gondozásában jelent meg. Modern fordítása 1961-ben látott először napvilágot Kardos Tibor tollából (Első megjelenés: A renaissance Magyarországon. Válogatta és a jegyzeteket írta Kardos Tibor. Bp. 1961. Lásd még: Humanista történetírók. Válogatta, a szövegeket gondozta és a jegyzeteket írta: Kulcsár Péter. Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp. 1977).

Leírás

Harminckét anekdotát tartalmaz a kis könyvecske, amelyekben Galeotto Mátyás király kiváló, tréfás és bölcs mondásait, ill. tetteit örökítette meg. A király természetes fiának címezte, de inkább a szélesebb, európai közvéleménynek szánta az irományt, ez lehet a magyarázata, hogy különös kedvét leli a magyar kuriozitások ecsetelésében – ilyen érdekesség az azóta számtalaszor idézett korabeli közvélekedés, miszerint a Tisza egyharmad részben hal, vagy a szerémi szőlőtőkén termő arany, ill. megmosolyogtató nyelvészkedése, ahogyan a latinnal próbálja rokonítani a magyar nyelvet (Pest az ókori Paestumból, ill. a Mit keres a latin Quid quaeris-ből) – de épp emiatt oly érdekes a mű a mai olvasó számára. Az egymás után nem időrendben következő történetekben Galeotto a hitelesség igényével lép fel, hiszen az általa megörökített eseményeknek mindannyiszor szem- és fültanúja volt. A ránk hagyományozott igazságos király képe, aki minden mesterkedést átlát és bölcsen mindenkit a helyére tesz, nagyrészt e műnek köszönhető. Galeotto sem dolgozott azonban előzmények nélkül. Fő mintái a Tiberius idején élt Valerius Maximus (Factorum et dictorum memorabilium libri IX), valamint az idősebb kortárs, Antonio Beccadelli (De dictis ac factis Alphonsi regis) anekdotagyűjteményei voltak.

Eredeti cím De egregie, sapienter, jocose dictis ac factis regis Mathiae ad ducem Johannem ejus filium liber
Alkotó, létrehozó Galeotto Marzio

Forrás:reneszansziwiw.hu

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s