Fogadjuk el kedvesünk kötődési stílusát

 

 

Hogyan birkózzunk meg partnerünk bizonytalanságával

A párkapcsolatokban sok konfliktus abból ered, hogy a partnerek nem ismerik fel egymás kötődési stílusát, így nem is tudnak alkalmazkodni párjukhoz.
A kötődési stílus elmélet szerint kisgyermekként kezdjük kialakítani azokat a mentális modelleket, melyek alapja az, ahogyan az elsődleges gondozó személy (általában az anya) bánik velünk. Ha gyerekként úgy érzi valaki, hogy biztonságban van, törődnek vele, "biztonságos" kötődési stílust visz majd magával felnőttkorába. Azonban, ha úgy érzi, hogy gondozója elhagyhatja, felnőttként "szorongóan” kötődővé válhat, és attól tartva, hogy senkire sem számíthat egy szoros kapcsolatban, követelőzővé, másoktól függővé válhat. Az is lehetséges, hogy "elkerülő" kötődési módot alakít ki, ha az elhagyástól való félelem odavezet, hogy  teljesen távol tartja magát a szoros kapcsolatoktól.

Ha a romantikus párkapcsolatról való véleményét kellene megfogalmaznia, az alábbi leírások közül melyik állna az Ön véleményéhez legközelebb?

A. Viszonylag könnyen kerülök közel másokhoz és nyugodtan rájuk merem bízni magam illetve nem zavar, ha mások támaszkodnak rám. Nemigen szoktam azon aggódni, hogy elhagynak vagy azon, hogy valaki közel kerül hozzám.

B. Egy kicsit zavar, ha közel kerülök másokhoz; nehezen tudok teljesen megbízni valakiben, átengedni magamat egy függőségnek. Idegesít, ha valaki túl közel jön, és gyakran a partnereim intimebb viszonyt várnak el, mint amiben jól érzem magam.

C. Úgy érzem, mások nehezen kerülnek hozzám olyan közel, ahogyan szeretném. Gyakran aggódok amiatt, hogy a partnerem nem igazán szeret, vagy nem akar velem maradni. Teljesen össze akarok olvadni a másik emberrel, és ez a vágyam gyakran elijeszti az embereket.

E három kategóriát John Bowlby és Mary Ainsworth, az anya-gyermek viszonyról írott, klasszikus munkája fogalmazta meg. Megállapították, hogy a gyerekek egy része biztonságosan kötődik – könnyen ki tudja fejezni érzéseit anyja felé, és nem foglalkozik azzal hogy elhagyják őt. Más gyerekek ambivalens/szorongó módon kötődnek – láthatóan kiborulnak bármilyen, anyjuktól történő szeparáció esetén, és csak arra tudnak gondolni, elhagyták őket. Megint más gyermekeket az elkerülő kötődés jellemez. Ezek védekező módon közönyösséget mutatnak anyjuk iránt, gorombán elutasítják a szeretet megnyilvánulást, amikor anyjuk rövid távollét után visszatér hozzájuk.

Cindy Hazan és Phil Shaver azt állítják, hogy a korai anya-gyermek tapasztalatok fordulnak át a felnőttkorban különböző kötődési stílusokká. Az A. pont kijelentését választó felnőttek biztonságos, a B. választ adók elkerülő, a C. választ adók pedig szorongó/ambivalens kötődésűnek osztályozhatók.

A későbbi kutatások bizonyították, hogy a biztonságosan kötődő emberekkel könnyű kijönni, a kapcsolati konfliktusok megoldásában jól boldogulnak. Az sem meglepő, hogy ők tovább maradnak párkapcsolatban, mint a szorongó/ambivalens illetve az elkerülő kötődésű emberek.

Az elkerülő kötődésű partnerek kellemetlennek találják az intimitást és nyűgösnek érzik a kölcsönösséget, ami pedig a hosszú-távú kapcsolatok javát szolgálná. A stresszes helyzetekben az elkerülő személyiség kevesebb támogatást ad partnerének. Ebből következőleg kapcsolatai nem olyan tartósak.

Ezzel szemben a szorongó/ambivalens partnerek kapcsolataikat érzelmi hullámvasútként élik meg, hol fent, hol lent, viszonylag magas szintű szexuális motivációval. A szorongó ember gyakran azzal űzi el magától aktuális partnerét, akit annyira szeretne megtartani, hogy túlzó követelést állít vele szemben; bizonygassa szerelmét és elkötelezettségét. A szorongó/ambivalens szerető úgy érzékeli, partnere nem elég gondoskodó. Jeff Simpson és munkatársai megállapították, hogy az ilyen nők hajlamosak a szülés utáni depresszióra, ha úgy érzik, párjuk nem elég támogató.

A szorongó és az elkerülő kötődésű emberek valószínűbben lesznek boldogtalanok kapcsolataikban és kapcsolataik nagyobb valószínűséggel bomlanak fel. Könnyebb tehát szerető kapcsolatban lenni egy biztonságosan kötődő partnerrel.

Konfliktuskezelés, kötődési stílus és gyakori szex

Ha Ön történetesen egy szorongó/ambivalens partnerrel él hosszú távú kapcsolatban, nem reménytelenek a kilátásai. Jeff Simpson és Nickola Overall azt vizsgálták, hogyan kezelték egymást a partnerek stressz idején. Megállapították, hogy nagyobb valószínűséggel élnek együtt boldogan azok, akik konfliktus megoldási stílusukat egyeztetik partnerük kötődési stílusával. Simpson és Overall szerint egy szorongó embert valószínűleg a szeretet és a támogatás egyértelmű kinyilvánítása nyugtat meg, míg egy elkerülő típusú embert jobb, ha a társa nem zavar meg autonómiájában és függetlenségében.

Egy vizsgálatban Simpson és Sisi Tran lefilmeztek párokat, miközben azok arról vitatkoztak, mit szeretnének megváltoztatni egymásban. A téma a szorongó embereket negatív érzésekkel töltötte el, és ők partnereikkel kevésbé elfogadóvá váltak. Az elkötelezettebb partnerek azonban elfogadóbbak voltak, aminek hatására szorongó partnerük boldogabbnak és elfogadottabbnak érezte magát.

Egy másik vizsgálatban az elkerülő típusú személyek rendszerint dühbe gurultak, amikor partnerük megváltozásukról kezdett érvelni. A viták heve azonban lecsillapodott, amikor a partner szelídebbre fogta a szót, s nem próbált követelőzni.

Egy másik kutatási területen Michelle Russell és Jim McNulty azt állítják, hogy nem csupán a konfliktuskezelés módja okozhatja a partner veszélyezettség érzetét, hanem a szex gyakorisága is. A kutatók friss házasok elégedettségét vetették össze a szeretkezések gyakoriságával a házasság első négy évében. Úgy találták, hogy a szorongás általában alacsonyabb elégedettséggel járt együtt, de azokra a párokra, akik gyakran szeretkeztek, ez nem vonatkozott. Persze a gyakori szex következhet abból is, hogy a pár jól kijön egymással, de a statisztikai elemzés azt bizonyította, hogy maga a gyakori szex okozta az elégedettséget.

Forrás: Douglas Kenrick a "The rational animal" (A gondolkodó állat), a Sex, Murder, and the Meaning of Life (Szex, gyilkosság és az élet értelme) szerzője -  Fordította: Váradi Judit : Paramedica Egészségmagazin XIII. évfolyam 3.szám 2014. június-július (12-13. oldal)