Ady Endre – Az úr érkezése
Mikor elhagytak, Mikor a lelkem roskadozva vittem, Csöndesen és váratlanul Átölelt az Isten. Nem harsonával, Hanem jött néma,
Címke: vers
József Attila – Megfáradt ember
A földeken néhány komoly paraszt hazafele indul hallgatag. Egymás mellett fekszünk: a folyó meg én, gyenge füvek alusznak
Gárdonyi Géza – December
ELŐSZÓ. Mikor a tél első dere száll a kertre, összeszedjük a maradék virágokat, s bevisszük a szobánkba. Az
Jékely Zoltán – Őszvégi intelem
Amikor a lúdak szállnak, ne hallgasd, mit kiabálnak! Viháncoló gágogásuk azt hirdeti: jobb lesz másutt. Ahogy a nappalok fogynak, úgy
Kassák Lajos – Advent van
Advent van, s átjárja lelkem a szeretet és az emlékezés. Rájövök ismét-tán ezredszer-, hogy szépen élni gyakran túl
Pilinszky János – Utószó
Pierre Emmanuelnek Emlékszel még? Az arcokon. Emlékszel még? Az üres árok. Emlékszel még? Csorog alá. Emlékszel még? A
Csokonai Vitéz Mihály – A rövid nap s hosszú éj
A nap megint leszálla, Elvégezé futását; Sátort az éj csinála, Fonván setét lakását. Így múlik életünk el, Mely
Sík Sándor – Őszi kertben
Őszi kertben Őszi lombok zúgdogálnak. Őszi kedvem Sóhajai, furcsa felhők, Őszi égen úszdogálnak. Mondd, Uram, mit akarsz tőlem?
Gellért Oszkár Kosztolányi Dezsőhöz
Mint tépett-szaggatott koszorúnak Marokba-gyűrt s marcangolt szirmait El-fölrepíti a szél: Szavaim szivemből úgy vetem ki Tehozzád, A sirodra,
Reményik Sándor – Halk hang hallottaimhoz
Piroska Testvér A földben s az égben, Te por a porban, Fény az üdvösségben – Anyámmal együtt ugye
Lighthouse 