Kassák Lajos – Advent van
Advent van, s átjárja lelkem a szeretet és az emlékezés. Rájövök ismét-tán ezredszer-, hogy szépen élni gyakran túl
Séta a kultúra ösvényein
Advent van, s átjárja lelkem a szeretet és az emlékezés. Rájövök ismét-tán ezredszer-, hogy szépen élni gyakran túl
Pierre Emmanuelnek Emlékszel még? Az arcokon. Emlékszel még? Az üres árok. Emlékszel még? Csorog alá. Emlékszel még? A
A nap megint leszálla, Elvégezé futását; Sátort az éj csinála, Fonván setét lakását. Így múlik életünk el, Mely
Őszi kertben Őszi lombok zúgdogálnak. Őszi kedvem Sóhajai, furcsa felhők, Őszi égen úszdogálnak. Mondd, Uram, mit akarsz tőlem?
Mint tépett-szaggatott koszorúnak Marokba-gyűrt s marcangolt szirmait El-fölrepíti a szél: Szavaim szivemből úgy vetem ki Tehozzád, A sirodra,
Piroska Testvér A földben s az égben, Te por a porban, Fény az üdvösségben – Anyámmal együtt ugye
A Kolozsvárhoz közeli Hója-erdő |Fotó: BBC Látjátok feleim, hogy mik vagyunk? Bizony bíbor és bronz és arany
Ti nem akartok semmi rosszat, Isten a tanútok reá. De nincsen, aki köztetek E szent harcot ne állaná.
I. A gólya vándor-útra kelt, De még zöldel hegy és mező; Minő szép nyájas ősz vagyon! A napsugár az
Be jó lenne még azt mondani mindig: Szívem fürösztik tavaszi kegyek, a napsugár is éget, virágosak a rétek,