Címke: vers

    Elnéztem éjnek-évadán havas szél őket hogy dobálta! Romos udvar zugában állt a bál, megúnt fenyőfák kerge tánca. Három-négy

Olvasás folytatása

    Csönd lesz, hideg lesz nemsokára, sátrat ver a szél a domb aljába, elcsüggedve lefekszik újra, zengő kezeit rakja

Olvasás folytatása

    Porka havak esedeznek, sopánkodnak a verebek. Jegenyefán ócsárolják Januárt a zajgó csókák.   De Január rá se ránt

Olvasás folytatása

    Életünk hulló karácsonyfáján halkan repesnek a lángok. Fölöttünk és bennünk hömpölyög a hidegáramú csönd. Mosson ki, vigyen magával

Olvasás folytatása

    Jertek, barátim, van egy-két forintom, Hágjunk nyakára, a rézangyalát! Mit a jövendő! arra semmi gondom; A jóisten majd

Olvasás folytatása

    Krisztusom, én leveszem képedet falamról. Torz hamisításnak érzem vonalait, színeit, sohase tudlak ilyennek elképzelni, amilyen itt vagy. Ilyen

Olvasás folytatása

    Mit akarsz? Hová sietsz? Talán azt várod hogy a fal aminek nekirepülsz mint gyermekjátékot rugója, visszadob utadnak elejére

Olvasás folytatása

    A kútkávádra nagyorrú király havat legelni három csóka száll, dérgyöngyös moha retteg a hidegben, jégen kősárkány lila körme

Olvasás folytatása