Nyugatosok – 15 Oldal

Lesznai Anna: Japán dalocska

Találkoztunk a kertben és megöleltük egymást Hajunk körül tenyérnyi piros juhar didergett Az őszi napsugárban… találkozásunk napján… Hej, haj, azóta

Nem szeretem, amit elértem, oly furcsa s rossz, hogy íme ifjúságom bálványai jönnek, leülnek asztalomhoz, nevemen szólítanak és nyújtják kezük.

Az Ajándék című költeményben, melytől a Lányi Sarolta gyönyörű verseskönyve nevét kapta, egy leányfejet ábrázoló szoborról van szó. A kis

1. Utazásaim közben hegyes vidékre jutottam. Nem tudom már biztosan, melyik évben történt és csodálatos módon azt is elfeledtem, hogy

Mint kék egekben repkedő galamb, Ugy szárnyal, zúg és búg ezer harang, S a hópehely pihen s mesél a fákon.

1 Karácsony békéje szállt a házra. Nyugaton, az égről, a szürke selymű, habos felegek mögűl enyhe sugárzás – s az

Tél van megint! Reggel amint fölébredek, még betekint az utcalámpa sötét szobámba, mert odakint köd van megint. Elbuvik a nap-paripa

dec. 25. Itt jött rám a Karácsony, Rám, a kesely arcú pogányra, Itt jött rám a Karácsony, Gyermekségem falujában S

Eső után a buja gombák S mint Florencban a májusi virágok, Úgy születnek szent garmadával Mostanában az új és új

Szivem titkos bensejében, Ahová szem már nem lát el, Ül egy vén jezsujta páter Talpig omló feketében S én beszélgetek