Erdélyi József: Szegény ember…
Szegény ember szavaival kérdem: Áll a vásár: ki ád többet értem? Vállaimon világterűt tartok, Rajtam múlnak békességek-harcok. Szegény embert ideje
Séta a kultúra ösvényein
Szegény ember szavaival kérdem: Áll a vásár: ki ád többet értem? Vállaimon világterűt tartok, Rajtam múlnak békességek-harcok. Szegény embert ideje
Dalba kovácsolt érzés csak nonumque prematur? Szivem daltalanúl ére kilencedik év!… Más rohan a forumra, ha szíve ki gyúlada könnyen,
Te nagy tavasz Isten, te szent tavasz isten Kinek hatalmában nem eleget hittem, Jaj bocsáss meg nékem – hiszen megszenvedtem
Magányosság perce e perc, magányomé egészen, Most senki rám ne nézzen! Bábé a dús selyemgubó, enyém e perc egészen. Mint
1. Mint tengerből, ha jő a kék öböl, Tihany felől úgy lép felénk a tó. A tükre most opálos szürkeség,
Legutóbb öt írónő könyve került kezembe, véletlenül majdnem egyidőben; különböző nemzetiségű, nivójú és szándékú írások, s a közös jelleg, ami
Kelek hajnalban három órakor. Egész sötétek még az ablakok, uj még az év, hosszu az éjszaka, lámpát gyujtok, hamar tüzet
Napjain: koldus, Télbe-hulló, Csöndes, elszánt betegek, De vídáman zúgnak körültök Tavaszi csergetegek S futó hó alól zöld kacsint. Meggondolom, hiszen
Éjszaka megkopogtatták az özvegyasszony ablakát. Gyönge kopogtatás volt. Éppen csak az ujja hegyét érintette valaki az üveghez. De az özvegyasszony
Dairen (Dalny) szept. 13. A Yamato Hotel levélpapirosai közül kiveszek egyet, hát meglátszik rajta, hogy előbb, előttem írt már valaki