Az impresszionista festő kertje

 

 

Claude Monet földi paradicsoma

Az impresszionista festészet egyik leghíresebb képviselője, Claude Monet
életének felét, 43 évet töltött Givernyben, ahol a maga tervezte kertekben sok remekművet is festett. A néhány éve, az eredeti tervek alapján felújított kert régi pompájában fogadja az odalátogatókat. 

 

Monet háza ma

Monet egykori lakóházát eredeti, teljesen berendezett formájában állították helyre. Mint az egykori fotó is bizonyítja a kert esetében is az eredeti állapot helyreállítása volt a cél. A ház főbejáratával szemben álló két tiszafa még az előző kertből maradt itt, innen indul a virágokkal szegélyezett út a kapuhoz

A francia impresszionista festők kedvelt témája volt a Szajna-völgye. A legenda szerint Monet egyik motívumkereső útján, egy vonat ablakából látta meg a Párizstól 70 kilométerre fekvő Szajna parti kis falu, Giverny egyik kertjét, ami nagyon megtetszett neki. 1883 tavaszára sikerült összegyűjtenie annyi pénzt, hogy megvásárolhassa az 1 hektáros területet a lakóházzal.

Monet háza régi képen

A kert tele volt gyümölcsfákkal amit – a helyiek rosszallása ellenére – Monet kivágatott. Ő egy színekben és fényekben gazdag, festői kertet álmodott a gyümölcsös helyére, egy virágokkal tarkított díszkertet (Clos Normand), ami festői témákat kínál. Csak az épület előtt álló két tiszafa maradt hírmondónak a régi kertből, ezek ma is láthatók. Innen indul a kertet kettészelő, rózsalugasos sétaút.

Monet kertje

Monet hozzáfogott terve megvalósításához. Kertészeti könyveket vásárolt és ezeket tanulmányozta, hogy a minden évszakban virágzó, festői növény­együttesekből álló kertet megvalósíthassa. Díszalmafákat és dísz­cseresznyéket ültetett és a fák közötti területeken alakította ki a kertészek számára ma is szokatlan virág­együtteseket. Több kertészt is alkalmazott, hogy a mindig látványos festői kert megvalósulhasson.

Az első birtok megszerzése után tíz évvel Monet-nak sikerült egy szomszédos, 8 000 m2– es földterületet is megszereznie, amit csak egy út választott el első kertjétől. Ennek a területnek a közelségén kívül egy másik nagy előnye is volt, a közelében folyt egy patak. Monet-nak sikerült a helyi elöljáróságon elérnie, hogy ezt átvezethesse épülő új kertjén.

 A XIX. század végén Franciaországban nagy divatja volt a japán művészetnek, így a fametszeteknek is. Monet egész kis gyűjteményt vásárolt ezekből (a gyűjtemény egy része megtekinthető ma is a lakóház falain). A japán kultúra iránti vonzalmának köszönhetően Monet egy vizikertet tervezett erre az új területre. Az átvezetett patakkal ez a hely erre kiválóan alkalmas is volt, így megvalósulhatott a gyönyörű japánkert, egy tóval a közepén. A helyiek tiltakozása most sem maradt el, úgy vélték, hogy az egzotikus növények kárt okoznak a patakban mosott  ruháikban, és mérgezik a patakból ívó állataikat.

 Monet először csak egy kisebb tavat ásatott amit később bővítettek a mai méretére. A teljesebb hatás kedvéért egy íves fahidat is építtetett aminek a két végéhez ültetett japánakác ma is látható. Talán csak ez a két növény maradt meg az eredeti japánkertből.

Monet kertje

A Japán-kert részlete az annyiszor megfestett tündérrózsákkal

A kialakítás során annak ellenére sikerült japán hatást elérnie, hogy nem  japánkertre jellemző növényeket ültettek, mivel azokban íriszeken és tavirózsákon kívül nem alkalmaznak virágokat. Monet-nak most is a festőiség volt a legfontosabb, amit mi sem bizonyít jobban, hogy időskori híres képeinek nagy részét itt festette, többek között a párizsi Orangerie-ben látható óriási tavirózsás képeit.     

Japán-tó

 Fennmaradt számlák bizonyítják, hogy sokat áldozott a kertekre, „Minden pénz megy a kertembe” – mondta. Szívesen kereste a legegyszerűbb és a legritkább virágfajtákat. A vásárlások mellett cserékkel is gazdagította kertjét. Ebben két barátja, a festő Caillebotte és a politkus Clemanceu is segítségére voltak. (Clemanceunak köszönhető az is, hogy a nagy tavirózsás képeknek külön helyiségeket alakítottak ki az Orangerie-ben.) 

Monet kertje

A Japánkert híres Japán-hídját – amit Monet szintén sokszor megfestett – az eredetivel azonos módon állították helyre. Az eredeti növényzetből csak a korabeli fotón is látható japán akác élte túl a nehéz időszakokat

Monet halála után a kertet mostohalánya gondozta, majd sokáig elhagyatott volt. A növények elvadultak, kipusztultak, amik pedig  túlélték ezt az időszakot, azok az 1944-es bombázáskor pusztultak el. 1977-ben az Academie des Beaux Arts lett az új tulajdonos és a kerteket helyreállították, de nem egészen Monet elképzelései szerint. 2011-ben egy angol kertésznek, James Priestnek kellet jönnie, hogy a kertek visszanyerjék régi pompájukat. Az új főkertész Monet itt festett képeiből indult ki a felújításnál – amit ő szívesebben nevezett restaurálásnak – és még festeni is elkezdett, hogy minél jobban magáévá tegye Monet elképzeléseit. A vízililiomos tó alig igényelt változtatást, annál több mindent kellett újratervezni az első, virágos kertben. A munka 3 évig tartott és 2014-től újból régi szépségében látható a festő kertje.

Németh János – Élet és Tudomány

 

Monet műterme

Claude Monet (1840–1926)

Párizsban született, de a Szajna torkolatánál fekvő Le Havre-ban nőtt fel. Már 10 évesen művészeti iskolába került és 15 éves volt, amikor Eugéne Boudin megismertette a plein air festéssel. 16 évesen Párizsba költözött, ahol megismerkedett és barátságot kötött festőkkel, akikkel együtt később impresszionistákként emlegették. A kezdeti sikertelen évek után egyre népszerűbb lett, így megtehette, hogy 1883-ban megvegyen egy Giverny gyümölcsöst. Ideköltözött és itt alakította ki azokat a kerteket amelyek oly gyakran voltak képei témái. Innen indult hosszabb rövidebb festői kirándulásokra például Rouenba, hogy híressé vált képeit megfesse. Halálának évében, 1926-ban, már félig vakon fejezte be, az erre a célra építtetett Giverny nagy műteremben a 12 pannóból álló Tavirózsák című sorozatát amit a francia államnak ajándékozott.

A Művészet és tudomány viszonyának bemutatása a TIT lapjaiban” szakmai program megvalósítását 2017. évben a Magyar Művészeti Akadémia támogatta.

 

Kínai kertművészet

 

 

A kínai kert a táj és az épületegyüttesek olyan ötvözete, melyben a könnyű, nyitott, favázas épületek (pavilonok, hosszú, fedett, kanyargó folyosók, kilátóteraszok, hidak) sajátos egységet képeznek a mesterségesen kialakított tájelemekkel: tavakkal, sziklákkal, fákkal, bambuszligetekkel, növényzettel. A kínai kert egyik alapvető jellegzetessége a tájképiség, melyhez elképzelt (pl. taoista halhatatlanok szigetei), vagy valós táj (dél-kínai tájak: Hangzhouban a Nyugati tó, Wuxi tájai) egyaránt szolgálhat mintaként. A kertek kialakításakor szívesen éltek az illuzórikus látványépítés lehetőségével: a távolabbi környezet elemeit (hegyet, pagodát, vízfolyást) is bevonták a kert ösvényén, útkanyarulatánál, egy-egy ablaknyílásánál feltáruló látványba. A kert valamennyi alkotórésze költői nevet visel, hogy a gondolkodás és érzésvilág szempontjából iránymutató képzettársítási hálóba helyezzék a kertben megfordulót (pl. költeményekből, klasszikus konfuciánus szövegekből vett idézetek adják a pavilonok, kertrészek neveit).

A legrégibb kínai kertek egyben vadasparkok is voltak: a vadászat és a különleges állatok tenyésztésének helyeiként szolgáltak (pl. a császárok – az első kínai császár Qin Shi Huangti, vagy a Song-kori Huizong császár – vadasparkjai). A császári parkok legismertebbjei a ma már csak képeken látható Pekingi nyári palota, a Yuanming yuan (Tökéletes világosság palotájának) parkja (17—18. század), vagy a Peking szívében ma is látható Beihai park (11. század), a Zhongnanhai park (15. század), valamint a 12. században kialakított, s a 19. század második felében átépített újabb nyári palota parkja Peking szélén. Ez utóbbi A harmónia gondozásának parkja (Yiheyuan) nevet viseli. A fallal körbevett park a Kunming tó köré épült, melynek partján a Hosszú Élet hegye magasodik, oldalán a Buddha Illata pavilon nyolcszögletű, három szintes épületével, amely eredetileg szentélynek épült. A dombtetőről feltárul a tó vízére épített Márványhajó, a Sárkánykirály-templomának szigete és a tavat kettéosztó Nyugati-gát hidakkal tagolt hosszú csíkja.

Buddha Illata pavilon

A Buddha Illata pavilon és szentélyegyüttes Pekingben a Nyári Palota (Yiheyuan) kertjében
Jelenlegi formájában a 19. század második feléből származik

Kínában a visszavonult írástudók és a gazdag kereskedők leghíresebb kertjei Suzhouban találhatók. A legelső, ma is ismert kertek története a 11—12. századig nyúlik vissza. A város másfél száz kertje közül a legkisebb a Hálók mesterének kertje (Wangshiyuan). A 11. században alapították a Kavargó Hullámok kertjét (1044, Canglangting) is. Egyik legnagyobb kert az 1522-ben létesített Az Egyszerű Ember politikája kert (Zhuozhengyuan), amely a kegyvesztett írástudó ars poétikájaként a kínai festmények ismert látványelemeiből építkező tájkert: patakok, tavak, hidak és pavilonokkal ékeskedő szigetek váltakoznak benne. A nevezetes sziklakertek közé tartozik az Ouyuan (Kettős kert), valamint a buddhista szerzetesek által mesterük emlékére alapított Oroszlán Liget (Sizilin). 1522-ben épült meg a Megmaradt kert (Liuyuan), melynek hat és fél méter magas, különleges formájú köve a Tai-tóból származik. A kertben ügyes leleménnyel kapcsolódnak egymáshoz a látványt szervező elemek: egyrészt kanyargó galériák kötik össze a szép bútorokkal berendezett pavilonokat, másrészt nagy gonddal választották ki az egyes ablaknyílásokon át feltáruló tájrészleteket.

Fajcsák Györgyi – ELTE-BTK (gépeskönyv)