Mikszáth Kálmán – A ló, a bárányka és a nyul
Két nagyon szomoru időszakom van, a mikor nem tudok mosolyogni; ha ilyenkor irok, ne vegyétek kezetekbe a dolgaimat,
Séta a kultúra ösvényein
Két nagyon szomoru időszakom van, a mikor nem tudok mosolyogni; ha ilyenkor irok, ne vegyétek kezetekbe a dolgaimat,
Ezen a napon minden más Újra mélyen érint meg a gyász Nincs már velünk együtt Kit ismertünk vagy
Emlékszem: gyenge, kisgyermek kezemmel Sárgás fövenyben sírt hányszor kapartam – Ma sem mívelek mást, temetek én csak: Birkózni nincs elég
Ma lejjebb vagyok, mint tegnap, holnap lejjebb leszek, mint ma: verem minden napom s letelte azt jelenti, hogy újból lejjebb
Kinek csak álma boldog és szeretne ölelni árnyat, széllel víni harcot, mély tengeren úszom, nem érve partot, homokra építek s
Ugye pajtás, ma Te is érzed: ez itt nem a mi tavaszunk. Idegen éghajlat alatt pusztuló gyümölcsfák vagyunk. Virágtalanok itt
Lehet, hogy nem is fáj… A fájdalom is eldőlhet a fejben – derítették ki német kutatók. Egy ideje ismert, hogy
Fáj a szívem a családért, az asszonyért, a kislányért: asszonyomért-gyerekemért, azért a két egyetlenért. Fáj a szívem, sír a lelkem,
Lord Tennyson szobra a Cambridge-i Szentháromság Főiskola kápolnájában. The Princess. IV.
Háborus völgy, nem tudlak nézni, Nem bírnak már a szemeim, nem: Forgok, mint egy véres pojáca, Tul egy hegyen s