Irodalom – 50 Oldal

Friedrich Schiller emlékére

Johann Christoph Friedrich Schiller, 1802-től von Schiller (Marbach am Neckar, 1759. november 10. – Weimar, 1805. május 9.)

Almanach-kiadás Megvallom, nagyon szeretek verseket olvasni. Sohasem értettem, miért nem tömegszükséglet a vers, miért akad mindig csak kevés

A magyar városok kispolgárai az az emberosztály, amely legkevesebbet és leghalkabban hallatta szavát Magyarhonban. Annál többet épített néma

Szép, lankadt novemberi gally, jó bánat tiszta, lassú míve, kiről levált a röpke raj s alatta hajló, száraz

Mint tépett-szaggatott koszorúnak Marokba-gyűrt s marcangolt szirmait El-fölrepíti a szél: Szavaim szivemből úgy vetem ki Tehozzád, A sirodra,

Halottak napja van. Az első, Mióta döngve hullott Rá a hant. A Sír tövében egy-egy fénybogár Csillog. Különben

Kijöttem hozzád, te árva, szép, te jó holt. Mert itt olyanokat gondol az ember, amilyeneket eddig sohase gondolt.

I Az egyetlen élő magyar író a valódiak közül, aki a saját házában, és a maga utcájában lakik,

Akkor még az a tizenötévnyi korkülönbség sokkal végzetesebb volt, semhogy igazán a közelébe kerülhettem volna; épen csakhogy ijedt

Utolsókat kondul a hegyen a kolomp: itt nekünk már semmi, de semmi keresnivalónk. Borzong a boróka, a fenyves