Kányádi Sándor verseiből …
Grósz Károly mondta: Amikor Grósz Károlyt egyszer fölmérgesítették, ’89 tavaszán, akkor véletlenül elmondta az igazat. “Mit akarnak maguk a többpártrendszerrel?!
Séta a kultúra ösvényein
elbeszélések, gondolatok, versek
Grósz Károly mondta: Amikor Grósz Károlyt egyszer fölmérgesítették, ’89 tavaszán, akkor véletlenül elmondta az igazat. “Mit akarnak maguk a többpártrendszerrel?!
Már új utálatok se jönnek, Nagy csapások meg nem csufolnak, Kopott, silány, hivatlan vendég Penészes portámon: a Holnap S roskadott
Mondhatnám-e ezt: szerencsém, hogy nem születtem igavonó állatnak, vagy ezt: kár, hogy nem lettem, fejlődtem festővé, matematikussá. Az én vitális
(Készülő verses könyvem prológusa) Bántott, döfölt folyton a Pénz is S szép humanitások játsztak velem, De lelkemből más sohsem érdekelte
Kerti pad bokrok között. Csillagos, májusi éjszaka Az asszony: A hold is elbújt. Az arcát se látom. Igaz-e ez? Igaz-e,
Így volna jó örökkön, így feledve Az életünkre mért örök tusát, Mely bomlott és vigyorgó kárörömmel Lobbantja vágyunk s szítja
Adjon az Isten szerencsét, szerelmet, forró kemencét, üres vékámba gabonát, árva kezembe parolát, lámpámba lángot, ne kelljen korán az ágyra
Két egyszerű ember volt ez a házaspár. Csendesen meghúzódva éldegéltek, emberek közé alig jártak, főként takarékosságból, melyhez később megszokás is
Megtömött szatyraiddal szálltál vonatra tegnap, szaladgálsz dolgainkban , távol, egy éjjel, egy nap, Rendet csinálsz a házban, vesződöl a pénzügyeikkel;
A bögrét két kezébe fogta, úgy estefelé egy vasárnap csöndesen elmosolyodott s ült egy kicsit a félhomályban – – Kis