Jevgenyij Jevtusenko: Bűvölő
Tavaszi éjszakán gondolj reám és nyári éjszakán gondolj reám. És őszi éjszakán gondolj reám és téli éjszakán gondolj reám. Ha
Séta a kultúra ösvényein
elbeszélések, gondolatok, versek
Tavaszi éjszakán gondolj reám és nyári éjszakán gondolj reám. És őszi éjszakán gondolj reám és téli éjszakán gondolj reám. Ha
Agg szőlőtőkék közé édesül és erjedésnek indul a táj, esőtől lucskos köpönyegű hónapok földre pazarolják megunt kincseik, fecskék a villanydrótokra
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, Még zöldel a nyárfa az ablak előtt, De látod amottan a téli világot?
I. Hideg homály borúl szívünkre nemsokára; tünő nyarunk tüze, ég veled, büszke fény! Hallom, kopogva hull már házunk udvarára a
Olyan meztelen volt az ég fényes köldökével, a nappal; akár egy szemérmetlen őrült, ugy ünnepelte önmagát. A kába tó fehéren
Minden ősz felé úgy közelgek Mintha egy Édesanya várna Reménykedve s gyermekül bízva, Valahol engemet ott vissza. Régi anyámnál is
Őszi monológ Hallod? – Megint az ősi jaj: a páncélfényű őszi varjak: a nyár tüzéből perje-raj, amit az őszi szél
Oly boldog lennék, ha itt lennél velünk, Kezünked fognád, amikor felköszöntünk. Olyan bodog lennék, ha itt lennél velünk, Kezünked fognád,
Egyszer, nagyon-nagyon régen, amikor az Isten egy pillantásra megálmodta a világot, igen, pont abban a pillanatban rád is gondolt. És
Szikora, az írnok a hosszú .asztal végén könyökölt és a kocsmakert felé bámészkodott. Odalent, a gesztenyefákat nemzeti színekben papírgirlandok ívelték