Ágh István – Újesztendei várakozás
Megkönnyebbült lélekkel fogadom a naptári öregkort, ezt is megértem annyi kétség, baljóslat ellenére, már nem fújom Szilveszter éjjelén,
Séta a kultúra ösvényein
Megkönnyebbült lélekkel fogadom a naptári öregkort, ezt is megértem annyi kétség, baljóslat ellenére, már nem fújom Szilveszter éjjelén,
Adjon az Isten szerencsét, szerelmet, forró kemencét, üres vékámba gabonát, árva kezembe parolát, lámpámba lángot, ne kelljen korán
A vén sirásó haldokol: Vígan tehát ágya körül! Ki annyit sirba fektetett, Most a sor őreá kerül. Hajrá
Indulsz, pályavégzett év, Menj… de várj, ne menj magad, Sötét van a másvilágba’. Jó lesz egy kis égő
Itt volt, elment a szép karácsony, S amíg itt volt, jó koszton éltünk, Cukron, fügén, mákos kalácson. Hozott
Japán és nemzeti hite a sintó ( nyugaton shinto). A buddhizmus és a kínai vallás propagandája egy időben
Légy fegyelmezett! A nyár ellobbant már. A széles, szenes göröngyök felett egy kevés könnyű hamu remeg. Csendes vidék. A lég
Megszületett. Éjszaka volt és ragyogtak fenn a csillagok. Én hiszem a szép csodát, Hogy kedvéért kigyúlt egy égi
Túl a történeti valóságon, Jézus megtestesülése – a bölcsőtől a koporsóig – egyúttal az isteni-emberi történet legtömörebb, legegyszerűbb
A karácsonyt megelőző este karácsony vigíliája, vagy szenteste, december 24. napja. Régen fő jellemzője a várakozás volt: a